Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)
V. Másodlagos görög kultúrák. Róma, Byzanc. A kereszténység
112 V. fejezet sok. Ez a körülmény birja rá Antonius Piust (138—161), hogy kiváltságokkal csak bizonyos számú orvost lásson el. Gondoskodott az állam arról is, hogy intézményei hivatalos orvosokkal rendelkezzenek. Szerződtettek orvosokat a cirkuszi és gladiátori játékokhoz. A halálosan megsebesült gladiátort a spolariumba vitték, ahol az orvos megadta neki a kegyelemdöfést. Megtaláljuk Rómában a modern színházi orvos elődjét is. A községi orvosi intézmény Görögországból meghonosult a római földön is. Ezeket az orvosokat a császárság későbbi éveiben főorvosi címmel (archiatri populares) illették. Közéjük tartozott Róma 12 kerületi orvosa is. Kötelességük volt a szegénysorsúaknak ingyenes megvizsgálása, aminek fejében a községtől vagy várostól párbért kaptak. Külön kollégiumuk volt, ahová az újonnan jelentkezőt csak előzetes alapos vizsga után vették fel orvosnak. Hasonló zártkörű szervezetben éltek a császári udvar orvosai (archiatri palatini), akik közül sokan a mai bárói, grófi méltóságot nyerték el és érdemeikért a provinciákban praefekturát vagy proconsulatust kaptak. Külön kell megemlékeznünk a légiók orvosairól. Róma a hódításokban, a „divide et impera“ elvben látta feladatát. Természetes tehát, hogy ennek az elvnek legfőbb végrehajtó szervéről, a katonaságról mindenféleképen gondoskodni próbált. A katonaorvosi intézmény megteremtése Augustus nevéhez kapcsolódik. Minden fegyvernemnek, minden hajónak megvoltak a maguk orvosai, kiknek neve medicus cohortis vagy medicus legionum, a tengerészetnél medicus duplarius. Egy cohorsra átlag négy Orvos jutott, s ugyanolyan kedvezményeket élveztek, mint a polgári orvosok, úe csak altiszti rangban állottak. A légiók szükségletei hozzák létre az első kórházakat, melyek sebesültek (valetudinarium) vagy beteg lovak (veterinarium) részére voltak berendezve. Öt-hat légió együtt táborozásakor építettek ilyen valetudinariumot, amelybe kétszáz embert lehett átlag elhelyezni. A gyógykezelést ezekben a kórházakban a praefectus castrorum irányította, akinek utasításait a többi medicus castrensis követni tartozott. Galenus vizeletet vizsgál. Initiale egy 1160 körül Salernóban írott kéziratból (De pulsibus et urinis).
