Mayer Ferenc Kolos dr.: Az orvostudomány története (Budapest, 1927)

V. Másodlagos görög kultúrák. Róma, Byzanc. A kereszténység

98

V. fejezet

fájás elhárítására az elektromos hallal való kezelést ajánlotta. Kisebb jelentőségű Philumenos (kb. 80. Kr. u.), aki a szemészetben és szülészetben vált ki.

Methodikus volt az alexandriai műveltségű híres ephesusi Soranus is, kinek működése a Kr. utáni II. századra, Trajanus és Hadrianus uralkodásának idejére esik. Rómában él és görögül írja meg Az akut és krónikus betegségekről, Az egészségről, A communitásokról, A gyógyszerekről, A nők betegségeiről c. műveit. A középkorban sokat olvassák, részben mert Galenus is dicséri, részben mert a keresztény egyházatyák, Tertullianus és Ágoston sem kifogásolják. Főleg mint szülész és nőgyógyász érdemli meg a modern kor elismerését is. A differenciáldiagnosztikának őa megteremtője, valamint a kopogtatással való vizsgálatot is ő alkalmazza először. Egyébként a szolidárpathológia és a kommunitás- tan híve. E tekintetben nem különbözik egyéb methodistáktóJ. Bonctani tudását állatboncolásokból szerezte meg. Ezért van, hogy a nő anatómiai leírása tökéletlen. E tekintetben nem tud többet, mint az előtte élt szülészek, az apameiai Demetrios vagy Claudius Philoxenos. Azzal azonban, hogy az eddig bábák kezén elnyomorodott szülészetet racionális alapokra fekteti s a szülészmesterségnek tudományos köntöst ad, halhatatlanná tette nevét.

Gynekológiai művét bábáknak szánta. Innen van talán, hogy az anatómiai viszonyokat és a szülés szabályos menetét nem ismerteti kellő részletességgel. Azt tartja jó bábának, aki még nem szült, mert az ilyen irgalmasabb szívű. A bába legyen mindig józan, s alapos ismerője legyen az egész szülészeti therápiának. Ezután a női nemiszervek alaki és élettani sajátságait ismerteti. A méhet környezetéhez hártyák (hymenek) erősítik. Ezeknek gyulladásokozta összehúzódása hozza létre a méh helyzetváltozásait. A méhszáj menstruátió és közösülés alkalmával megnyílik. A méhkiirtás nem halálos, s hivatkozik erre vonatkozólag azon galliai szokásra, hogy a disznóhízlalók kiveszik az anyaállat méhét. Soranus azt állítja, hogy szűzhártya nincsen. Megcáfolja azt a régi balhitet, hogy a havibaj a holdfogyatkozásokkal esnék össze. Kimutatja, hogy a szűzi élet nem ártalmas, míg a közösülés, a terhesség és a szülés gyengítik a szervezetet. Részletesen elemzi a fogamzás gyanujeleit, a megtermékenyítő közösülés módjait, a gyermek nemének előrevaló meghatározását, a terhesek szeszélyeskedését, az ú. n. pikát.

Ezután a fogamzásgátló- és magzatölőszereknek hosszú sora következik. E helyen ajánlja a méhszájnak gyapottal való elzárását, meg- savanyodott régi olajnak a hüvelybe való beöntését. Az a víz is, melyben a kovácsok a tüzes vasat hűteni szokták, belsőleg szedve, terméketlenné