Markó László dr.: A kolera és védekezésünk (Miskolc, 1892)

Feladatunk - A hatóságok feladata

vájjon a vissza nem adható emberi életeknek meg- menthetése czéljából sokalhatjuk-e ez áldozatot! ?

Meri azt hinné az ember, hogy a halottak, különösen ha jó mélyen vannak eltemetve, nem bántják már az élőket. Mily csalódás! Még pedig nemcsak az érzelmi, hanem az érzéki világra vonatkozólag is.

És itt nemcsak a cliolerára gondolok, hanem megemlékezem főleg azon, gyakran a koleránál is öldöklőbb és mert származási, elterjedési módja kevésbbé ismert, tehát sokkalta borzalmasabb két betegségről, mely nemzetünk reményét, a gyermek nemzedéket pusztítja leginkább: a scharlach- r ó 1 és a diphtheriáról. Az elhunyt kedves kicsinyek eladott, vagy elajándékozott ruhácskái, játékszerei vagy épen ágyneműi hány más szerencsétlenajándékozottnak okozzák korai elpusztulását! És e tapasztalatomat — úgy hiszem — egy orvostársam sem fogja meghazudtolni.

Annyit biztosan tudunk, hogy ez iszonyatos betegségeket is gombaszerű, puszta szemmel nem látható kórcsirák okozzák, és hogy e gombacsirákat is biztosan csakis a minden életet megölő forró vízgőz képes elpusztítani.

S épen ezért járványos időben az ó c s k á- soknak az «öregneműekkel való üzérkedését» beszüntetni, jóllehet igenis jogosultnak és észszerűnek kell tartanunk, de a megfelelő gőz-fertőztelenités nélkül e hatósági intézkedés alig ér többet, mint ama bizonyos rózsaszínű fertőztelenitő pornak itt- ott látható elhintése.

42