Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 115 (1751.) fia József (1778.), kinek Müller Teréziától született egyik fia a mi nagynevű Ignácunk (1818—1865.). 287. 1739. A váci sebészek céhlevele. (Linzb. II. 125. csak utal reá, de nem közli. Nem ismerjük.) 287/a. 1739. Fürdők. — Bél Mátyás a zólyommegyei thermákról : Commercium Literarium, 1739., 87. 288. 1739. május havában jelent meg a pestis Hegyalján. Dühöngésének középpontja Tállya, hol a Belgrád vidékéről, a háborúból, visszatért s ott telelő katonák voltak a széthintői. Bár a legszigorúbb kordont vonták a vészes terület körül, a csapás július végével mégis eljutott a szomszédos városokba s szeptemberben széltében-hosszában grasszált az egész Tokaj-Hegyalján. Tokaj városában csak 1740 április havában szűnt meg. (Adalékok, IV. évf., 1898. 55., Y. évf. 26. és VI. évf. 127., hol az is említve van, hogy Bényén 524, Zsadányban 157, Liszkán 520, Sárában 54, Olasziban 201, az egész Hegyalján 6325 ember halt meg pestisben.) 289. 1739. Pestis. — 1. Békés városában néplázadás a szigorú járvány- rendeletek miatt. A város lakosságából 1185 ember (a lakosság fele) halt meg pestisben. (Karácsonyi János : Békés megye tört. II. 39.) — 2. Besztercebánya mentes marad az epidémiától, (Jurkovics : Népegészségügy, VIII. évf., 1927., 1478.) ; amit főleg Möller Károly Ottó észszerű rendszabályai betartásának köszönhetett. — 3. Erdélyben pestis. Pataki Sámuel ez alkalomból írta azt a munkáját, melyet Weszpr. II. 162. említ«Tractatus de Peste» címen, melyről nem tudjuk, hogy egyáltalán megjelent-e. Kétségkívül nem más ez a tractatus, mint az az opinio a pestisről, melyet Pataki gr. Teleki Sándorhoz intézett s melyet Pataki Jenő egészében közölt az «Erdélyi Orvosi Lap»-nak 1920-iki évfolyamában (dec. 1., VII. szám). Ebben az opinióban sok érdekeset olvashatunk a pestis keletkezéséről, természetéről, megelőzéséről, gyógyításáról stb.1 Kolozsvárott 1738 szept. végén kezdődött a pestis és 1739 márc. 12-ig tartott, szörnyű pusztulást okozva ; (v. ö. Jakab : III. 164.). — 4. Hajdúhadház szenvedései az 1739 1740. évi pestis alatt : 1. Nagy, 121. — 5. Hevesmegyében ebben az évben 6384 ember halt meg pestisben. (Szederkényi: IV. 215.)— 6. Karczagon és Madarason szintén erős pusztulást okozott a döghalál. Karczagon olyan eset is volt, hogy egy embernek kilenc gyermeke halt meg két hét alatt, s Weszprémi (II. 9.) szerint némelyek négy óráig sem betegeskedtek, mielőtt meghaltak. (Lásd még : Kátai Gábor : «A fekete halál Karczagon». Gyógyászat, 1873. évf.) — 7. Lajta- újfaluban a helységből kitiltják a zsidókat és zsinagógájukat keresztény templommá alakítják át, ahogy ez más helyeken is rendszerint történt. (Büchler : 39.) — 8. Nyitra városában mintegy 700-an haltak meg pestisben 1739-ben. (Nyitra várm. monográfiája (1899.), 246. — 9. Szepesség. Morskowski lublói kapitány rendszabályai a 13 szepesi város számára a pestis elhárítása céljából. (Lásd Köziem. Szepes vmegye múltjából ; VI. 144.) —10. Tolnamegye alispánja, Perczel József, jelenti az udvari kancelláriának (1739. szept. 15.), hogy Földvár városában senkisem jelentkezik inhumátornak (vagyis vespillónak) s ebből érthető, hogy egy puerperiumban elhalt asszony hat napig hevert eltemetet- lenül a lakásán, irtózatos bűzt terjesztve. (OL. Acta pestilentialia.) Jelenti továbbá, hogy olcsóbbat nem kapván, kénytelen volt Eltz Györgyöt 300 írtért pestisorvosnak szerződtetni. Báttaszékre április 24-ikén a táborból visszatérő katonák hozták a pestist. Április 27-én azt írja Perczel, hogy a kajdacsi elöljárók és a pap már júniusban észrevették a bajt és karbunkulusok is voltak, de eltitkolták, sőt éjjel ásták el a halottakat, csakhogy el ne különítsék őket. Pakson (november 21 -i jelentés szerint) lopnak, fosztogatnak, s alig hogy meghal valaki (keresztény vagy zsidó) azonnal rabolják a bútorait. 1 Többek közt azt mondja, hogy ha az ember kint jár, vagy pestisbetegek közt, akkor ajánlatos «terjékes ecetben megmártott spongyiát kötvén a keszkenőjében, az orra alatt tartani» ; továbbá «ha akarod, hogy a mirigy reád ne ragadjon, mindennap estve és reggel igyál a magad vizeletiből és ha mirigyed szökik, a magad vizeletiben áztass rutát és levendulát és kifacsarván idd meg, eloszlatja a mirigyet». 8*
