Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)

Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)

Magyar orvostörténeti adattár

69

phiámnak negyedik darabjához is már hozzá fogtam.» Azután tisztelendő Miklós doktorról kérdezősködik (erről 1. Weszpr. Succincta IV. 211. «Nicolaus» címszó alatt), továbbá felvilágosítást kér a régi magyar papi rend bírói hatalma felől is. — 5. (Debrecen, 1783. aug. 20.) Gekemenről és Zerechen mesterről s gyógyszerészről van benne szó. —- 6. (Debrecen, 1784. júl. 20.) Ismét a klérus bírói hatalmáról van szó ebben a latinnyelvű levélben. — 7. (Debrecen, 1784. okt. 19.) Azt írja, hogy Biographiájának negyedik és utolsó darabjának kidolgozásában közeljár a befejezéshez és újra kéri Cornidest, hogy «a megígért magyarországi clerus jurisdictiójának in civilibus gyakorlott leírásával engemet felsegélleni méltóztassék». — 8. (Debrecen, 1786. jan. 22.) A Succincta IV. kötetének kéziratát már leküldték Pestre a Trattner-féle nyomdának kinyomtatás végett stb. — 9. (Debrecen, 1786. febr. 4.) Egy debreceni civis a Csapó-utcában kutat ásatott s egy régi magyar dénárokkal telt urnát talált ; a pénzek javarészét eladta egy zsidónak. A dénárok Róbert Károly idejéből valók. Egy amulettszobrocska is volt köztük, legalább Kazay Sámuel gyógyszerész, a kiváló numiz- matikus, annak tartja. Ehhez a levélhez az állítólagos amulett ceruzával rajzolt képe is mellékelve van. — 10. Nem levél, hanem egy íven Pro memoria címmel különböző kérdések intézvék Cornideshez Nicolausról, Joan. Silvesterről stb.

Itt említem meg, hogy az úgynevezett Weszprémi-kodexnek csak annyiban van köze W. nevéhez, hogy ezt a (Szilády Áron szerint a 15. század végéről vagy a 16. sz. elejéről való) magyar nyelvű becses nyelvemlékünket (az egyetemi könyvtár birtokában) első ismertetője, Horvát István 1835-ben «irodaimi régiségeink egykori nagy búvárja, Weszprémi István emlékének» ajánlotta.

Weszprémi munkái részint zamatos magyarsággal, részint kitűnő latin nyelven vannak megírva ; élvezettel olvashatók. Talán az egyedüli, ami visszatetsző bennük : a hyperloyális hang, mellyel a Habsburg-uralkodókat égig emeli, ellenben a Thököly- és Rákóczi kor nemzeti hőseiben semmi mást nem lát, mint féktelenül nagyratörő lázadókat. Az ember önkéntelenül arra gondol, hogy talán neki is, úgy mint Bél Mátyásnak, meg lett parancsolva, hogy ha Rákóczi szabadságharcáról beszél, akkor sohase használja ezt a szót, hanem azt, hogy seditio.1 Weszpréminek a Rákóczi és a nemzet harca csak infelix tumultus Rakotzianus (W. I. 64.), annak vezére (kiről el lehet mondani Shakespeare jellemzésével, hogy «every inch a king»), csak princeps seditiosus, ki az ő elvetemült cimboráival (cum maleferiatis suis sociis) mesterségesen csinálta az egész tumultust ; ellenben III. Károly : divus Carolus VI. Imperator, aequi iustique studiosissimus Rex stb. (lásd még a hasonló kifejezéseket : W. I. 91., I. 115. ;

II. 15., 27. ; IV. 462., 463. ; IV. 129., 148., 194., 227. ; ellenben M. Terézia «optuma mater», «augusta mater» stb.).

Ami Weszprémi vagyoni viszonyait illeti, erre nézve a következő felvilágosítást nyertem Zoltay úrtól, a régi Debrecen helyrajzának szakértőjétől : 1761-ben s a következő években háza volt a régi Váradi-utcán (ma : Ferenc József-út 68. sz.), a mai megyeház és a zsidótemplom közt, két tímármester szomszédságában (quel odeur!). Takaros kis ház lehetett, nagy tágas telekkel, mely után 4 frt 58 dénár adót fizetett. Örökösei ezt a házat 1807-ben 14.000 rénes forinton eladták egy Oláh János nevű civisnek. Ezenkívül volt öt és fél kapa2 szőlleje, négy fejőstehene, 3 járó lova, 4 gulyabeli marhája, 4 kas méhe (akkor még mézet használtak cukor helyett), 3 nyilas földje (egy nyilas föld = 9 ezer négyszögöl, kb. 15—16 hold), másfél száraz malma. Összesen körülbelül 18 frt adót fizetett : egy jómódú polgárember adóját ; de az orvosi keresménye után nem fizetett adót, azt tehát nem tudhatjuk, hogy mekkora lehetett.

Weszprémi arcképére — sajnos — hosszú keresés után sem sikerült ráakadnom. A debreceni kollégiumban sincs meg.

A föntebb említett «Tentamen de inoculanda peste» című értekezésre vonatkozólag szükségesnek láttam kérdést intézni t. barátomhoz, Manninger Rezsőhöz, a kiváló szakemberhez, ki 9 következőkben volt szíves felvilágosításait megadni :3

1 Erről bővebben 1. Haan Lajos értekezését Bél Mátyásról. (48. és 60. lap.)

2 Amit egy ember egy nap alatt megkapált, azt nevezték egy kapának.

3 Ezzel a Tentamennel Győry Tibor is behatóan foglalkozott: Orvosi Hetilap 1909. évi. 27—28. szám és Deutsche Mediz. Wochenschrift, 1909, 47. szám. («Stefan Weszprémi, ein