Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 63 rettek volna készíteni, mely Temesvárt Gyarmatha felől látta volna el vízzel ; ebből azonban nem lett semmi, ellenben három év múlva Mercy tábornagy a posztógyár hidraulikus emelőgépe segítségével a Bega tisztított vizét vezettette föl a várba. Ennél még jelentősebb volt az 1774-ben készített vezeték, mely egy mély kút vízével látta el a belvárost. (Hammer, 18—19.) 158. 1722. Deccard János Vilmos, soproni orvos, jeles botanikus, a Loew- féle «Flora Semproniensis»-nek munkatársa születési éve. Apja, D. János Kristóf, szintén kiváló botanikus, de nem orvos. Részletesen szól mindkettőről Wesz- prémi (IV. 81—112.) és Gombocz (184—189.). 159. 1722. Gróf Erdődy György Lőcse város hatóságának ajánlja városi orvosul Gelhard Péter orvos- és bölcsészetdoktort. (Lőcsei városi lvlt. XII. oszt., IV. csőm., 122. szám.) Úgylátszik azonban, hogy ebből nem lett semmi, mert (u. o. X. oszt., III. csőm., 97. sz.) az áll, hogy 1724 szept. 6-án az elhúnyt Schwab Kristóf Joachim helyére Milleter János drt választják s megállapítják (u. o.) a fizetését is. 160. 1722. Pestis. — Mikes Kelemen említi és leírja az ő Törökországi Leveleiben (díszkiadás, 1906. 52, 53.) a Rodostóban bujdosó magyarok közt dúló pestist, célzással az erdélyi járványra is. (Én nem akadtam idevágó más adat nyomára. MKGy.) Rodostóban 1722 március havában kezdődött a járvány. Amint ez erősödött, a magyarok ott hagyták a várost és a közeleső hitvány Bujuk falu mellett «táborba szálltak.» A vidéken néha másfélszáz embert is temettek. «Való, hogy szép helyt vagyunk szállva» — írja Mikes —, «de ez a rút nyavalya elvette minden kedvünket és csak idétlenül nevetünk. Ocsmány nyavalya ez ! Reggel jól vagyon az ember, estve felé megbetegszik és harmadnapjára eltemetik.» Júliusban már közülök is kezdte áldozatait szedni a pestis ; «aki confectumokat csinált és aki kávét szokott főzni a fejedelemnek, ebéd után megbetegedett és harmadnap múlva megholt. A konyha- mesterünknek két fia csakhamar utána ménének. ítélje el ked ezekből, hogy micsoda szomorú napokat töltünk itten. A félelem sokkal nehezebb talán még annál a nyavalyánál is, mivel az ember nem tudhatja a szempillantást, amelyben abba eshetik . . . Eszterházy (Antal) úr ide járván misére minden ünnepekben s legutólszor úr színe változása napján itt misét hallgatván és ebédet evén, estve felé lóra ült és visszament, ahol feleségével volt szállva egy réten. Itt ebéd után nagy főfájást érzett és harmadnap múlva csak halljuk, hogy pestisben megholt . . .» A pestis októberig tartott Rodostóban ; ekkor Rákóczi és bujdosó társai elhagyták a «táborozást» s visszamentek a városba. 1723 április 15-én írja Mikes Kelemen, hogy Bercsényiné szemlátomást fogy és mintegy olvad. «Ilyen idős korában is mindenkor piros ábrázatja volt, de mostanában elhaloványodott és maga is észreveszi, hogy nemsokára lekaszálják a szénát . . . Már látja, hogy hamarább meglátja Meny országot, mint Magyarországot . . . Mint a gyertya, ügy aludt el tegnap három óra felé.» 1723 október 29-én azt írja, hogy Bercsényi Miklós is «olyan állapotban vagyon, valamint Jób volt, csak éppen abban külömbözik, hogy az ágyban fekszik és nem a ganéjdom- bon ... A lábaiból a víz kifolyván, a rothadás szállt belé. Megesik az embernek szíve rajta, amidőn látjuk, hogy metéllik le a rothadt húst a szárairól. És midőn halljuk jajgatni és ordítani a nagy fájdalomban, úgy tetszik, mintha a régi mártírokat látnám a kínokban . . . Az irgalmas Isten az ő lábaiba tette a purga- toriumot, meg akarván menteni a más világon lévőtől.» November 6-án Bercsényi is meghalt, de nagy dohányos lévén, halála előtt két órával még elszívott egy pipa dohányt . . . 161. 1723. Paprika használata. — Bél Mátyás («Tractatus de re rustica Hungarorum») említi, hogy már ezen időben általános volt a paprika használata Magyarországon (v. ö. Augustin Béla: Pharmaz. Post, 1909. évfolyam ; MOE III. 474. és Rapaics Rajmund cikkével, Természettudományi Közlöny, 1934. 351.). 162. 1723. Alkoholizmus. — «Az falukon is, úgy itt az városon (Nagyszálláson ) is . . . csak iczével is nem lészen szabad pálinkát árulni az zsidóság
