Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 35 atyák hősiesen állották meg helyüket a szörnyű csapás alatt. Blahó-Verebélyi írott munkájában (Provinciae viri illustres, 631—632.) olvassuk, hogy az a páter, ki magát a betegek szolgálatára szentelte, külön lakott s mikor őt is utolérte a ragály, csöngetett utódjának, ki először is haldokló rendtársát látta el a szentségekkel, azután folytatta az áldozatos munkát. A kolostor házfőnöke s az összes páterek, klérikusok és laikus-testvérek mind pestisben haltak meg, az öreg, beteges Spányi atyát és Szenczi Gáspárt kivéve, ki végül egymaga látta el a város betegeinek lelki szolgálatát. (V. ö. Leskó József: Adatok az egri egyházmegye történetéhez, IV. 424—425 és Nagy András: Egri Historia Domus 36. lap.) König Kelemen: Hatszázéves ferences élet Szécsényben (Vác, 1931.) 212., 238., 245.1 — A magyarországi minoriták nagy veszteségeiről 1. Fridrich, 58. — h) Egerben is erősen dúlt a pestis, melyben különösen a rácok haltak ; ki is űzték őket a városból. Az anyakönyvek hiányossága miatt nem lesiet megállapítani, hogy mekkora lehetett az emberveszteség. Bercsényi már 1709. szeptemberében hazabocsátotta az egri hadat. (Breznay: II. 44.) Károlyi Sándorné leveléből (Takáts: Sz. B. K., 155.) megtudjuk, hogy már 1710 aug. 15-én erős volt a járvány Egerben : «majd egy sincs, aki meggyógyuljon, valakire esik». Ezért családjával együtt tovább menekül onnan és, mint szept. 23-án kelt levelében tréfásan írja, «táborba száll» a hernádnémeti mezőn, s októberben innen is tovább : Radványba, hol a pestis már szűnőfélben volt. — i) Már- maros megyében is borzalmasan pusztít a pestis. Áthozták a lengyelek. «Sok helységből kiholtanak az emberek ; csak az bolygó és tévelygő marha által tapodtatnak az vetések.» Rákóczi megengedte a vármegyének, hogy minden faluban felállíthassák «a falu botját», az akasztófát az elszaporodott zsiványok és úton- állók ellen. Hasonlók voltak az állapotok Beregben, Szatmárban és Szabolcsban is. (Pap, 322.) — j) Pestis elleni intézkedések Pozsonyban (lásd Vámossynál 166 és köv.) Nagyszombatban (aug. 3 ; lásd Corp. Statut. IV. [2.] 619.), Zemplén- megyében, hol még a kis Sztropkón is 775 ember halt meg pestisben ez évben (Adalékok, 17. kötet, 30.). 80. 1710. Pestis Szepesbélán. — Szepesbélát a századok folyamán gyakran meglátogatta ez a vészthozó járvány. így 1334-ben (V. ö. MOE III.), 1419-ben, 1509-ben, 1545-ben. 1600-ban 700 ember halt meg pestisben, 1621-ben 175, 1641-ben 130, 1645-ben 219, 1648-ban 170, 1679-ben 418, de még nagyobb volt a pusztulás 1710-ben, mikor Fabó Monumentái szerint 631 volt a pestishalottak száma. Méltán énekelhette a bánatos vers (v. ö. Weber, 321.) : «Jetzt ist die Pestilenz auf uns mit Macht gedrungen Und bei viel hundert Leuth in’s finstre Grab gezwungen, Im Feldt, an manchen Orth liegen viel prave Leuth, Die man nicht genugsam kann bedauern allezeit. Unter vielen muss auch diese Strasse wandern Manch Richter und Vormund, der eine nach dem andern Von den Assessoren gar mancher auch in’s Grab. Gross ringen thät man sehn im Feldt, an allen Strassen In Wäldern überall, zu Hauss, auff allen Gassen War nichts alss Traurigkeit, begraben und wehklagen, Dass wegen Gottes Straff, die Menschen fast verzagen, Mancher war frisch, gesund, in einer Stund ein Leich Es fällt der Vater umb, Mutter, Kinder zugleich. Gott woll auff unser Stadt sein gnadt und seegen senden, Auch von dem ganzen Landt so schwere Straff abwenden». 81. 1710 (jün. 24.). Pestis a dunántúli megyékben. — a) Ezen a napon azt írja gr. Széchenyi György, hogy a járvány Kemenesalján, Szombathely táján, Rábaközben van. (V. ö. Bártfai : I. 226.) — Július 7-én, Sopronban 1 A szécsényi ispotályról és IX. Bonifácnak (1389—1404) erre vonatkozó bullájáról lásd König K. könyvében 38. 1. és Monumenta Vaticana Hungáriáé, series I, tom. IV, pag. 196. 1400, ápr. 12. (A pápa nagy búcsúkedvezményben részesíti az ispotály jótevőit.) 3*
