Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 27 a pestisnek annyira való terjedése. Eltiltották a kereskedőknek a falukonvaló kereskedést is. Ugyanazon nyilt rendeletben a katonaság kihágásai megakadályozása céljából kihirdettetik, hogy akár német, akár rác katona passus nélkül járni ne merészeljen és az ez ellen vétőket mindjárt arestálják és a legközelebbi parancsnokhoz vigyék. A pestis miatt a nép az adózásban is akadályozva volt. 1710 okt. 2-án előzetesen kivetnek Udvarhelyszékre a katonaság első 3 havi téli szállására szükséges élelmiszerekre 2550 irtot, 2000 köböl búzát, 3500 köböl zabot, 1200 szekér szénát, nov. 1-én 68.000 irtot. Rengeteg összeg és nagy teher abban az időben, melynek behajtása akkor még nehezebb volt, mint máskor, így pl. 1711 íebr. 23-án a gubernium azt rendeli el, hogy mivel már az Udvarhelyszékhez tartozó két oláh íaluban a pestis annyira szűnt, reájuk is vessen ki 500 r. íort adót, de terményadót semmit. A vásártartást még 1711 márc. 7-én eltiltja a gubernium a tavaszi napéjegyenig. De szükség törvényt ront : a nép a vásárt íegyverrel íenyegetőzve erőszakkal is megtartotta. A gubernium márc. 12-én íelháborodását íejezi ki Udvarhelyszék azon engedetlenségén, hogy a sokadalmat íelszabadították, kik merészelték azt tenni? és vizsgálatot rendelt el, hogy kik voltak azok, akik íegyverrel íenyegetőztek? és azok elíoga- tását rendeli és tudósítást a guberniumhoz. Tavasz íelé némileg megcsendesedett a pestis, ezért is a gubernium a nemeseket illető só kiadása végett összeállítani rendeli a lajstromot, hogy kinek járt ezelőtt «nemes darabjok» az aknákról. A nyár íolyamán a pestis ismét újra erősebben dühöngött, amiért is a gubernium elrendeli, hogy Isten haragjának kiengesztelésére buzgón imádkozzanak és jobbítsák meg erkölcseiket. Eltiltják a pestises helyekkel való közlekedést. A kereskedés végett vagy egyéb okból utazni kénytelenek a helybeli parancsnoktól vett útlevéllel járjanak. A tisztek pedig havonként iníormál- tassák magokat s tegyenek jelentést a pestis terjedése vagy szűnése íelől. Hozzájárult időközben a marhavész; eííelől is jelentést kíván időközben a gubernium 1711 szept. 12-én. Udvarszéken már 1710-ben 18.000-re tették a pestisben elhaltak számát. A marhavész miatt pedig 3 millió íorintnál több kár esett Erdélyben, úgyhogy sok helyen nem is szánthattak, vethettek az emberek a marhaszűke miatt, melynek ára igen megdrágult. Ami megmaradott, azt elvitte a rettenetes porciózás. (V. ö. Jakab és Szádeczky, 434—437.) 63. 1708. Pestis. — A bécsi egyetem orvosi karának véleménye a Magyar- országon uralkodó pestisjárványról (Acta Vindob. VI. 518.). A bécsi kormány novemberben íelszólítja a bécsi íakultást, hogy gondoskodjék 4 orvosnak, 6 sebésznek és 6 íürdősnek kiküldéséről Magyarországra ; a karból azonban csak dr. Neuper vállalkozott ; többen már azért sem voltak kiküldhetők, mert a magyar kamara nem akart ezeknek kellő íizetést adni, tekintettel arra, hogy az osztrák kormány igen magas árat szabott : az orvosoknak havi száz tallért (imperiales), a sebészeknek havi ötven tallért. (U. o. 229—230.) 64. 1708. Pestis Szegeden, Aradon és Pozsonyban. — Ausfeldt János Kristófnak, a szegedi helyőrség orvosának értekezése, illetőleg jelentése a bécsi haditanácshoz («Relatio medica de peste urbis Szegedinae in Hungária an. 1708 saeviente»). Lásd Weszprémi (III. 11.) bő ismertetését ésAusíeldt drnak (1709. dec. 28-án kelt) német nyelvű jelentését (Reizner IV. 242—254.), melyben többek közt elmondja, hogy Szegeden és Aradon június közepe táján tört ki a járvány és az előbbi helyen mindössze 182-en haltak meg, míg Aradon (hol nem gondoskodtak idejében a gondos szeparálásról) háromezerén. Ausíeldt magyarországi működéséről lásd még : Acta Vindob. \ I. 232., 289., 320. 64/a. 1708. Himlő Nagyszebenben, október és november havában. Naponta 9-—10 haláleset. (Sigerus, Chron. 22.) 65. 1708. Fizetés. — Hentzhidai Mátyásnak, II. Rákóczi Ferencnek udvari orvosának, dr. Lang Ambrusnak és dr. Lissovininak, az udvari gyógyszerészeknek és sebészeknek íizetését lásd Weszpr. IV. 462. — A Rákóczi hadseregében szolgáló orvosok és gyógyszerészek íizetése részletezve van Thaly Kálmán «Történelmi Kalászok» c. munkájában (Pest, 1862.) a 229. és köv. lapokon.
