Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
228 Magyar orvostörténeti adattár nyolc öl hosszú, 3 y2 öl széles, a közös hévizet, mely 3 y2 öl hosszú, három öl széles és a parasztok hévizét. Lásd még : Pelz Béla, Beteg és sebesült katonák a magyar fürdőkben a 18. században. (Főleg a trencséntepliczi fürdőben 1761—75 közt gyógyulást kereső katonák ellátását és fürdőzési viszonyait tárgyalja, levéltári adatok alapján. Hadtört. Közlemények, 1916. 1—2. füzet.) Végül megemlítem, hogy a fürdőről szép emlékérem található Faludi Géza gyűjteményében, a Pázmány-egyetem orvoskari dékáni hivatalában. 727. 1797. Ásványvizek. — Townson leírása (60—62. lap) az esztergomi meleg forrásokról, keserűsó- (kénsavas magnézium-) tartalmukról (Winterl elemzését idézve), Epsom-water minőségükről, a bennük élősködő békákról stb. Többek közt szószerint említi Busbeck-nek a forrásokra és békákra vonatkozó francia leírását is 1554-ből. —- 728. 1797. Rácz Sámuel egyetemi tanár királyi tanácsosi címet kap. (Linzb. III. 798 ; Győry OKT. 122, 834.) Bácz Sámuelről, akit neve ellenére inkább lehetne vadmagyarnak nevezni, mint nem, (v. ö. MOE I. 32., 33. hol arcképét is közöltem), azt mondja egy román orvostörténész : Lenghel ( = Lengyel) Sándor (Archiv f. Gesch. der Med. XX. 1933, 202—204.), hogy oláh eredetű és a Michailescu-családból származik. Ez nem volna olyan nagy baj, tekintve, hogy a hírhedt Jorga tanár azt is kiderítette, hogy Bethlen Gábor ősei Vicleant-ok, a Deák Ferencéi Deac-ok voltak. Csak azért említem itt ezt az apró adatot, mert Kátay Gábor (Vasárnapi Újság, 1859. 25. szám) már negyven év előtt megírta, hogy Bácz S. 1744 márc. 30-án református székely szülőktől származott. Igaz, hogy 25 magyar munkáján kívül két német füzetecskét is írt (Arátschy Sándor álnév alatt, a balatonfüredi vízről) : de azért joggal énekelhette róla Csokonai : «Ha — a miilyen az Úr. — Ollyan lesz a maradék, Hullatni fog a magyarság Örömkönnyek záporát Azzal öntözvén egy igaz Magyar hazafi porát» . . . Kollégái: a horvát Stipsics és a német Stáhly (Stahl) gúnyosan emlegetik Bácznak «zelus patrioticus»-át s evvel bizonyára hozzájárultak ahhoz, hogy a király «egyenetlenségek szítása miatt» kemény megrovásban részesítse (Győry, OKT. 171). Rácz 1782-ben adta ki legelterjedtebb munkái egyikét : «A borbélyságnak eleji»-1, mely nem más, mint Plenknek «Primae lineae anatomes» (1780.) c. munkájának fordítása. (Részletesebb ismertetését 1. Liszt Nándortól a Gyógyászat 1907. évi folyamában.) E munka bevezetésében azt mondja, hogy «a magyar nemzet mindaddig a böltsességet közönségessé (általánossá) nem teszi, valameddig anyanyelvén nem írat, nem taníttat, és nem tanultat». 729. 1797. Budai fürdők. -— Townson az ő érdekes útleírásában (1797, 82.) a következőket mondja ezekről : «The hot baths are the most remarkable things of Bude . . . There are large common baths for the lower order of the people, and commodious private baths for those who can afford to pay for them. In a common baths I saw young men and maidens, old men and childern, some in a state of nature, others with a fig leaf covering, flouncing about like fish in spawning-time. But the observer must be just. I saw none of the ladies without a petticoat, though most were without their shifts. Some of the gentlemen were with drawers, some without ; according, no doubt, to their degree of delicacy, and as they thought themselves favoured by nature or not. But no very voluptuous ideas arise in these suffocating humid steams ; and as a further sedative, the surgeon is seen hard at work, cupping and scarifying.» Némely magánfürdőben (private bath) 30—32° Réaumur volt a víz hőfoka, sőt magánál a forrásnál 46°. A fürdők közelében levő forró vízben úszkáló halak valószínűleg a Cyprinus-nemből valók. A budai fürdők története dolgában még mindig nélkülözhetetlen forrásunk Linzbauernek száz év előtt, 1837-ben megjelent munkája (Linzb. Heilqu. 95—154), melyben tárgyalva van : a Sárosfürdő (95), a Rudasfürdő (100), a Rácfürdő (107), a Királyfürdő (111), a Császárfürdő (121), a legrégibb időktől egészen 1837-ig. — Lásd még : «Buda és Pest fürdőinek és gyógyforrásainak irodalma»
