Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
216 Magyar orvostörténeti adattár öntenek le. Ezt a gödröt is használják a podagrás emberek, még pedig úgy, hogy napfelkelte előtt meztelen lábaikat beledugják. Azt mondják, hogy a gödör fenekéről valami meggyujtható gáz árad ki. Mátyus (V. 83.) is azt írja, hogy a harmadik kisbajomi forrás, amely «valami domb alatt sok kövek közt, sáros hellyen fakadt, éktelen kénkő-szagú. Ennek forrása legbővebb, zavaros s kiváltképen arról híres, hogy a júliusi és augusztusi meleg napokban, ha tsen- desen áll, a szinét holmi kénköves, vagy kőolajos materia fogja el, mellyhez ha lángot értetnek, az egész forrás színe meggyül s nehány pillanatig lánggal ég, a forrás lyukánál pedig, mikor egyebütt kialudt is, mint a gyertya, azután is jó darabig égdegel. Feredőnek kovátskövekkel kádakban megmelegítve régen mérettetik. A dagadozó, fekéllyes testűeknek jól is használ. Megitalra alkalmatlan.» 676. 1791. Molnár Jánost, kinek eredeti (román) neve Joan Piuariu,1 ebben az évben a kolozsvári orvossebészeti akadémia (vagy lyceum) szemészeti tanszékére tanárnak nevezik ki. Első előadása: «Paraenesis ad auditores chyrurgiae in lyceo acade- mico Claudiopolitano habit a a Joanne Molnár de Müllersheim de morbis et medicina oculorum professore publico, quum suacollegia ordiretur anno 1791 mense novembri».1 2. Molnár 1741- ben, Nagyszeben mellett, Czod nevű faluban született. Tanulmányait Bécs- ben végezte, hol magister chirurgiae gradust szerzett. Harminc éves korában, Nagyszeben székhellyel, országos szemorvossá nevezték ki. A kinevezés alkalmával nevét megmagyarosította, de azért román nemzeti érzésén csorba nem esett. Tudományosan képzett szemész és ügyes műtő volt. Tanszékén 1812-ig működött. Lemondása után a tanszéket helyettes (Pfenningsdorf Antal segédtanár) látta el és csak 1815-ben nevezték ki utódává Judenhof jer Mihályt. Kinevezési iratában, melyet Pataki Jenő in extenso közöl, többek közt az áll, hogy «az üdő, melyben ezen professor maga oktatását az hazai nyelveken folytatni fogja, minden esztendőben júniusra, júliusra és augusztusra határoztatott» és ezentúl csak az nyerhet kerületi vagy városi seborvosi állást, ki a szemészetből, állatgyógyászatból és a bábamesterségből levizsgázik és bizonyítványt nyert. Tanári kinevezése után nemességért folyamodott s ezt a következő évben «müllersheimi» előnévvel meg is kapta. 1815-ben, 74 éves korában, halt meg. 677.1791. Lepra. — Csapó József debreceni fizikus mint már teljesen elfelejtett betegséget említi a bélpoklosságot, szintúgy Mátyus István is. Nedeliczi Yáli Mihály ugyan a következő évben ismét beszél a lepráról, ámde tudjuk, hogy Váli uram a 16. századbeli Méliusznak és Beythének szolgai másolója volt. Nékám szeSzent Erzsébet alamizsnát nyújt egy leprás betegnek. 1 V. ö. V. Bologa: Johann Molnár von Müllersheim, recte Joan Piuario (Intern. Beitr. z. Gesch. d. Mediz., 1928) ; Bartók Imre: A szemorvoslás és a szemorvosi tudomány története Magyarországon (Gyógyászat, 1931.26.sz.) és Pataki Jenő (a kolozsvári Orvosi Szemlében, 373.) 2 1793-ban nyomtatásban is megjelent. Egyetlen példánya a M. Nemz. Múzeumban.
