Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
204 Magyar orvostörténeti adattár zura Gottesdienst dürfen in den ersten Woche der Contumazzeit die Eingesperrten nicht zusammen kommen. Nachdem die ersten 8 Tage überstanden sind, lässt zwar die rigorose Behandlung etwas nach ; aber jeder Berührung eines Andern, sey es auch nur eines Mitgefangenen, wird bis auf den letzten Augenblick streng abgewehrt. Es ist begreiflich, dass das überall allmächtige Gold auch an diesen Orten der Verwünschung sich manches verschaffen kann, was der ärmere Reisende entbehren muss. Selbst Bücher leiht der Kerkermeister gegen schweres Geld, um die unerträgliche Langeweile zu tödten : — sie werden in einer am Ende einer Stange befestigten Büchse überbracht und bei der Zurücknahme dem Essigbade unterworfen. Im letzten Stadium der Contumaz ist wohl auch etwas mehr Freiheit und ein Spaziergang in einem erweiterten Bezirke erlaubt. — Für die Grenzbewohner ist natürlich ohnehin die Contumaz einfacher und kürzer. Gewöhnlich wird Alles, was den Tag über von Bauern die Gränze einpassirt, in eine grosse Schuppe zusammengesperrt und nach 3 oder 5 schlimmen Tagen, während welcher sich jeder beköstigen und betten mag, so gut er kann, lässt man den Haufen, nachdem er summarisch geräuchert und mit Essig besprengt worden, weiter ziehen. Dringt aber die Pest nahe an die Gränzen vor, dann hört alle Kommunikation unter den Bewohnern auf. Endlich gehen die drei langen Marterwochen zu Ende. Am letzten Morgen erscheinen Doktor und Apotheker mit Gehülfen, die sprühende Kohlpfannen tragen ; jene werfen Salpeter handvollweiss darauf, und die Kerls marschieren um den auf Erlösung Harrenden herum wie Zauberer, ihn ihrem höllischen Dampfe fast erstickend. Der Inspektor kommt und zählt die vorher mit Pestessig besprengten Kleider und Wäsche, während ein Schreiber das Yerzeichniss derselben laut abliest. Trifft Alles richtig zu, so werden sie in «grausiger Ordnung» wieder in Koffer und Mantelsack gepackt. Der Inspektor wechselt mit dem Arzte ein paar Fragen, tritt dann zu dem Reisenden und erklärt ihm in höflichem Tone : er sey rein. Er vernimmt es, wie das «Gnade !» ein Yerurtheilter. Aber nun erschienen eine Anzahl Personen, zum Theil mit schmählichen Rechnungen, zum Theil mit trotzender, bittender Miene, Trinkgelder für geleistete und nicht geleistete Dienste erwartend ; — für Alles muss bezahlt werden, und das Nachtlager auf harten Pritsche kostet mehr, als das Eiderdaunen-Bett eines Hotels in Paris». 595. 1786. Gyógyszertárak. — a) Ez évben alapíttatott Gyöngyösön az első gyógyszertár (a Szűz Máriához címezett). Ennek előtte a ferencrendiek kolostorában árusították a gyógyszereket, mígnem 1786-ban eltiltattak ettől, 100 arany büntetés terhe alatt. (Horner István : Gyöngyös városának történeti, statisztikai és geográfiái leírása. 1863. 84. 1.) -— b) Gyógyszertár tulajdonosa és provizora csak az lehet, ki a monarchia valamelyik egyetemén gyógyszerész-oklevelet szerzett. (Linzb. III. 244.) 596. 1786. Gyógyszertárvizsgálatok mintája. (Helytartótanácsi rendelet.) Linzb. III. 283. A mellékelt minta : a pozsonyi Aranygriffhez címzett, Kochmeister Kristóf birtokában levő patika Oehme Károly mosonmegyei fizikus és Lumnitzer István dr. által megejtett gyógyszervizsgálat jegyzőkönyve, egész terjedelmében. — Ezen patikáról (és a többi pozsonyiról is) lásd Vámossy_293. és köv. 1. ; Oehme K. drezdai származású orvosról Linzb. II. 410. és 647 ; Lumnitzerről, a jeles botanikusról, pozsonyi főorvosról, a «Flora Posoniensis» szerzőjéről (arcképpel és e könyv címképével) : Gombocz, 241. -— Oehme-1 Győry (OKT, 17.) Dehme-nek írja és kalandornak tartja. 597. 1786. Gyógyszerek — vagyontalanoknak — ingyen adandók, a vármegye házi pénztárának terhére. (Királyi rendelet ; Linzb. III. 209.) Árva gyermekek a tisztiorvosoktól ingyen kezelendők. (Helyt. tan. rendelet ; u. o.) 598. 1786. Törvényszéki. Botbüntetés. — Freundl József embert ölt és ezért életfogytiglani fegyházra (kenyéren és vizen) s minden harmadik hónapban elszenvedendő 30 botra ítélték. Selmecbánya hatósága megkérdi a királyt, hogy a bűnöst mai beteges állapotában is részeltessék-e a megbotozásban? Az uralkodó (II. József) felelete : egyelőre ne botozzák, csak éheztessék s amint lábra áll, azonnal folytatni kell a harminc botot. (Linzb. III. 314.) Két év múlva kelt kir. rendelet értelmében (u. o. 510.) a falusi bíróknak joguk van 12 botot adatni (sürgős ügyekben, két esküdt jelenlétében) az olyan falubelieknek, kik bizonyos szolgáltatásokat, például előfogat adása a katonaságnak,
