Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
194 Magyar orvostörténeti adattár maga ellakhatik, a jövő esztendőre halasztván. Költ Nagy-Kállóban 19. April. 1792. Az ki rendeltettek által m. p.» Az említett Jósa István megyei fizikus egy később, az egyetem tanácsához intézett iratában említi, hogy ő, a patika-költségek lehető csökkentése végett, a vármegye foglyaival különféle «vértisztító» növények gyökereit ásatta s az ezekből készített főzetet itatta nagyszámú betegeivel. Kéri az egyetem tanácsát, hasson oda, hogy más vármegyékben is alkalmazzák az ő eljárását és a betegekkel a taraxacum, gramen, cichorium, bardana, lapathum acutum gyökereinek főzetét itassák. A regni protomedicus, Yeza Gábor, föl is terjesztette ezt a kérvényt a helytartótanácshoz, melynek hasonló értelmű rendelete meg is jelent és Linzbauer gyűjteményében (III. 688.) közölve van.1 557. 1782. Syphilis. — Pest megye rendelete ebből az évből: «Jelentették a fölséges Consiliumnak, hogy sok helyeken a bujaságból származó betegség annyira elszaporodott, hogy némely helyeken már egészen infitiálva vannak. Ezért elrendeltetik, hogy processuális chirurgus uraimék helyről helyre járva ezen ragadozó nyavajákat és tisztátlanságot vizsgálják meg és tüstént arról a nemes vármegye doctorának, Glosius (Sámuel, Pest megye fizikusa ; Győry Bibi. 21.) úrnak relatiot tegyenek. Azon tisztátalan személyek, ha találtatnak, az egésséges emberektől elválasztassanak». (Murányi, 22.) 558. 1782. Fürdők. Bikszád. — A bikszádi víz gyógyító erejét már a 18. században ismerték, mégis soká csak helyi jelentőséggel bírt. Tognio tanár a 19. század első felében azt írja, hogy «egész Európában kevés gyógyvíz van, mely a bikszádihoz hasonló . . . Valóban különös, hogy míg Pesten a lengyel scsavniczai vizet árulják, a sokkal jobb bikszádiból egyetlen csepp sem látható». (Orvosi Tár, 1848. 356.) 559. 1782 előtt. Ciprián, a repülő sebész. — A Hasznos Mulatságokban (1825. II. félév, 270.) olvasható a következő kis közlemény : «Nem ama bétsi órás, Deegen úr, volt első, aki próbát tett a mesterséges szárnyak segedelmével magát a levegőbe felemelni ; hanem ő előtte jó idővel, sőt a levegő golyóbisnak (Luftballon) feltalálása előtt jóval, mellyet Francia Országban Montgolfier testvéreknek köszönhetünk a Veres Klastrombán, mely most a kamara jószágaihoz tartozik, Szepes vármegyében, egy Cziprián nevű laikus (fráter), ki a barátoknak seborvosa volt, tett legelőször próbát a Kárpát hegyeken mesterséges szárnyakkal a levegőbe repülni. Sokkal többre is ment ezen próbájában, mint Deégen úr ; mert ő nem szorította magát egy lóiskolába, mint ez, és nem vett maga segedelmére egy kis levegő golyóbist, hanem a szabad levegőben a Veres Klastromtól egy jó távol levő Korona nevű hegynek bércéig repült jó magasan. Ezen nevezetes tselekedet nem tsak a szepességiek emlékezetükben máig is fennmaradt, hanem Bredetzky is elbeszéli az ő Topographiájá- ban.» — Tudomásom szerint ezt a Cipriánt (vagy Marcit), ki apátlan-anyátlan árva volt, már kisgyermek korában vették magukhoz a Vörös Klastrom kamal- duli szerzetesei. Serdülő korában inaskodni adták Hoisch Mihály lőcsei sebészhez s inasévei múltával hosszú időt töltött Boroszlóban és más városokban. A céh- szerű vándorévek eltelte után visszatért a Vörös Klastromba. Itt élt haláláig (1775 ápr. 16.), mint a barátok orvosa, borbélya, patikusa, főszakácsa, betegápolója. Sokat botanizált, gyógynövényeket gyűjtött s ezekből készített gyógyszereivel kúrálta a környék betegeit. Följegyezték, hogy hosszú időn át foglalkozott a repülés kérdésével s végük szárnyakat gyártván, 1768-ban, mikor már legalább 60 éves volt, repülőpróbát tett : a Koronahegyről baj nélkül leszállt a völgybe, sőt állítólag visszafelé is megtette ezt az utat. A poprádi és a felkai múzeum sok emlékét őrzi : ott van a herbáriuma, följegyzései s a klastrom fennmaradt iratai is pontos adatokat tartalmaznak róla. (Harsányi Zsolt adatai.) 560. 1782. Törvényszéki. Anthropophagia. — Hontmegyében letartóz1 Jósa Istvánról megjegyezhetem, hogy országos hírű orvos volt (sőt a külföldről is fölkeresték). Életéről és működéséről kimerítő cikk olvasható a Népegészségügy VII. (1926.) évf. 613. s köv. lapjain. A szinyelipóci vízről írt értekezését (1799) 1. Győry Bibi. 37. A typhus exanthematicusról szóló véleménye (1809) a nyíregyházi városi levéltárban.
