Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 191 Báró Störck (Störk) Antal Ausztria protomedikusa és tanulmányi referens (van Swieten utóda) volt, kire a nagyszombati egyetemmel szemben való rosszindulatú viselkedése miatt csak keserű emlékezéssel lehet visszagondolni. (V. ö. Győry OKT 42, 58, 75 és még számos más helyen.) 556. 1782. Syphilis. — A 18. század második felében, különösen a Bánátban, a határőrvidéken és Erdélyben, főleg az oláhok közt, nagyon gyakori volt a syphilis, úgy hogy a helyi hatóságok és a helytartótanács nem egyszer szigorú rendelkezésekkel voltak kénytelenek gátat vetni e lues-endemiák továbbterjedésének. A helytartótanács 1754 május 28-án kelt rendelete meghagyja, hogy a hatóságok a feslett erkölcsű, csavargó női személyeket, kik a katonákat oly gyakran fertőzik és a szolgálatra képtelenné teszik vagy sok esetben szökésre csábítják, illetőségük helyére toloncol- ják; hasonlóképen a fertőzött szolgálókat is. Ilyen értelmű rendeleteket 1765,1767 és 1770-ben is bocsátottak ki s az utóbbi évnek 5304. számú rendelete különösen a pesti külvárosokban nagyon elszaporodott és hatósági igazolvány nélkül fajtalankodó nőszemélyek szigorúbb ellenőrzését parancsolj a meg. A budai egyetem orvosi karának 1782 június 5-én kelt véleménye szintén azt mondja, hogy az ország Különböző heh’eiről érkező tudósítások értelmében a «misera plebs» között nagyon elhatalmasodott a syphilis és bibliai lendülettel a következőleg folytatja: «Quis adeo peregrinus in Israel! qui omnium medicorum testimonio confirmatum non crederet, tam inter rudem plebem, quam in magnis, populosisve urbibus luem sic dictam vene- ream ingentem stragem edere, perque eam innumeros utri- usque sexus cives aut abripi, aut mutilatos saltem, miseros- que reddi». A baj korlátozására meglehetős kíméletlen rendszabályokat javasol az orvosi kar, így többek közt azt, hogy a fertőzött helyeken havonkint szigorú orvosi vizsgálat alá vessék a lakosságot és azokat, kik fertőzvék, külön házakban vagy kórházakban helyezzék el, még a házasfeleket is elkülönítve ilyen módon egymástól, mindaddig míg megfelelő orvosi kezelés után föl nem gyógyultak. A kósza nőszemélyeket ne bocsássák be a városokba, s ha mégis beférkőztek oda, le kell tartóztatni őket és javító házakban (dologházakban) foglalkozást és orvosi kezelést nyújtani nekik. A vélemény felpanaszolja azt is, hogy mindenféle kontárkodónak, sebésznek és kuruzsló javasasszonynak megengedik, hogy a luetikusokat cinóberfüstölésekkel vagy még ártalmasabb eljárásokkal kezeljék ; ezért is azt ajánlja, hogy a sebészek szigorúan a fizikusoktól előírt kezelést alkalmazzák, vagy pedig a Plenk tanár eljárását. Az 1780-as években különösen Dél-Magvarországon, Krassó- és Teines- megyében, nevezetesen a lugosi, bulcsi és kápolnási járásban hatalmasodott el Bolognában, az illír-magyar kollégiumban tanuló magyar diák képe a 17. században.
