Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 177 denütt szabadon gyakorolhatnak. A sebészek és bábák jogosítvány nélkül nem praktizálhatnak. Városi fizikusok csak kivételesen kötelesek új szigorlatot tenni. (Zsoldos, Constit. 29.) 492. 1771. Gyógyszertárak. — A helytartótanács megállapítja, hogy a jászkun kerületben egyetlen gyógyszertár sincs. (Linzb. II. 577.) 493. 1772. Szülészet. — Ez évben jelent meg Pozsonyban gálfalvai Domby Sámuel miskolci gyakorló orvos, később Borsod megye főorvosa (v. ö. Weszpr. II. 79, 116 és IV. 434). «Bábamesterség, melly irattatott kérdésekben és feleletekben», a második magyar bábakönyv (a Weszprémié után, mely 1766-ban jelent meg). V. ö. MOE III. 295 és Korbuly 205, hol a könyvecske címlapjának hasonmása is látható. 494. 1772. Ásványvizek elemzése. — Staehling József Ferenc: (pozsonyi) Diss. inaug. chemico-medica sistens methodum generalem explorandi aquas medicatas. (Pozsony, 1772.) Terjedelmes (191 oldalas) orvosdoktori (bécsi) értekezés. Crantz bécsi tanár ellenőrzésével főleg Mafficioli gyógyszerész («Ad leonem aureum») officinájában készült értekezés, mely az akkori szerzők analitikai eljárásait, az elemzéshez szükséges kémszereket stb. ismerteti. Tisztán vegyészeti munka, orvosi vonatkozások nélkül. 495. 1772. Érvágás. Clysma. — Marikovszky Márton (nagytornyai), a Tissot-féle könyvhöz («A néphez való tudósítás» stb., Nagykároly, 1772.) írt előszavában (16. old.) azt írja, hogy az iskolamestereket, erőszak alkalmazásával is, meg kellene tanítani az érvágásra és a klisztély-adásra, továbbá a népies gyógyításra, mert kevés a sebész. Akkor legalább kevesebbet innának tanítóék ! Marikovszky életrajzát 1. Weszpr. III. 243. 496. 1772. Törvényszéki. — A tortúrára ítélt bűnözőket a megkínzás előtt sebész vizsgálja meg, hogy egészségük és életük veszedelme nélkül kiállhatják-e a büntetést ? (Linzb. II. 626.) Pár évvel később (1776.) a tortúrát az egész vonalon eltörlik (Linzb. II. 703, 728) és más «humánusabb» büntetésnemekkel (fenyítőházba utalással, hajóvontatással, közmunkák [pl. a Ferenc- és Bégacsatorna ásása] teljesítésével) helyettesítik. Ezen humánus büntetések közül a hajóvontatás még szörnyűbb volt, mint a tortúra. Egy 1787-ből való apró nyomtatvány («Leírása azon nehéz büntetésnek, melly a hajó húzásra sententziáztattakra háromlik» stb. ; közölve a Hazánk és Külföld 1869. évf. 493.) következőket mondja róla : «Az hajóhúzásra ítéltetett Babok büntetésének sullyos voltát nem képzelheti senki, hanem a ki azon rabokat látta, vagy azok sanyarú állapottyának leírását másoktól hallhatta ; ugyanis, hogy tsak ezen állapottyok említtessék : az Hajó- húzásra Ítéltetett Rabok, minekutánna el-sanyargatva, és az éhségtől el-kénsze- redve által adattatnak, az Hajókhoz egymás rendiben öszve lántzoltatván, Tóókon, s folyó vizeken keresztül, hol övig, hol húnyallig, hol torkig érő vízben gázolni, és egyszersmind az Hajót is húzni kénteleníttetnek ; ha kik közülök annyira el-alélnak, és gyengülnek, hogy meghallyanak, az ollyanok az lántzból ki-vétetvén vagy egy gödörbe bévettetnek, s temettetnek, vagy pedig addig, míg valami Törvény-fa, vagy büntetésre rendeltt valamelly hellyhez juthatnak, az Hajóba vitettnek, és ott letétetnek ; az nap estvig vizekben gázoltt, és egészlen által-ázott Rabok estve ugyanazon vizes köntösökben az földre fektettetnek, és letzövekeltetnek ; minekutánna pedig éjszakán által a képpen megszárad- koztak, reggel újra az Hajó-húzáshoz fogni kénteleníttetnek, az honnét következik osztán, hogy a Hajó-huzásra Ítéltettek közül kevesen vágynak, kik egy nehány esztendőkig ezen büntetésnek terhét ki-állhassák, hanem többnyire kevés idő alatt el-haláloznak, mint a múlt esztendőben is történt, hogy 46 Rabok közül, kik Octobernek 14-dik Napján az Hajók húzására által adattak, a Péter- Yáradig lőtt érkezésekig, Négyen betegen Szegeden elhagyattattak, húszon az úton Péter-Váradig el-haláloztak, és huszonkettőn igen erőtlenedve érkezhettek Péter-Váradra azon Holnapnak 26-dik napján». Erre a leírásra mindenesetre szükség volt, mert a köznép azt képzelte, hogy ez a hajóvontatás éppoly köny- nyen megy, mint a közönséges, szokásos partmenti vontatás. — A barbár büntetésmódot csak 1790-ben törölte el II. Lipót. (V. ö. Linzb. III. 602. és Vájná, I. 531.) Magyary-Kossa : Magyar orvosi emlékek. IV. 12
