Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 7 Armeni ein halb lot, ein halb lot gestossen Krähenaugen, und thu solchs alles unter das obgeschrieben, und nim Thiriachen (térjék) des besten, als schwere die obgeschrieben stück alle wiegen, und stos das alles wol untereinander, so wirt daraus ein Latwerge, bleibet dreissig jar gut». «Item dis Electuarium alle morgen, als zwo erbeis (Erbsen) gros, in Essick zertriben und für böse lufft eingenommen. So aber einem die krankheit anstösset, sol man von stund an der Latwergen ein quintlin oder gulden schwer in Essick oder im Kampher- wasser zertriben einnemen und Aderlässen auff den selben ort aller nechst (wo die Beule auf fuhr?) und auff das einnemen lassen schwitzen, und in sieben stunden nit essen oder schlafen.» — Az aranytyúkmony használata Franciaországban is nagyon elterjedt ; de később már a Pimpinella saxifraga (földi tömjén vagy csaba-íre) nevű ernyős növény gyökerének porát is hozzákeverték. Egyike ez a magyar hitrege érdekes növényeinek, melyről azt mondja Csapó, hogy mikor Atilla király halála után az ő fiai (more patrio) összevesztek a hatalmas örökségen, «nagy hadakozás és kemény ütközet támadván köztük az országban, tizenötezer magyar hadi ember mind egyig sebben esett ; de ezen fűvel való kötöztetés által mindnyájan megépültenek, ahonnét ez okra nézve mind e mai napig Csába írének hivatik, mert Csába király akkor maga maradt meg életben». (V. ö. MOE III. 13., a Gentiana cruciata-\al kapcsolatban és MOE II. 249. A csdbaíre szó újabb magyarázatát [«kábítófű»] Beke Ödöntől lásd : Botanikai Közlemények XXIX, 1932, 139.) Lebenwaldt az ő Arzneibuch-jában (347. old.) szintén nagyon dicséri a pimpinella pestis elleni erejét : «kleine Pimpinell thut dem Gift Widerstand, bewahrt vor der Pestilenz, ist ein vortreffliches Wunderkraut und soll der König Chaba nach Vollendung der Schlacht 15000 Ungern, so verwundet gewesen, damit geheilt haben». 20a. 1701. Loick (Loigk) Antalt doktorrá avatják a bécsi egyetemen, hol már két évvel előbb elnyerte a baccalaureátust («disputavit de sudore et bene sudavit», teszi hozzá tréfásan az egyetem jegyzőkönyvének írója). Bécsi tanulmánvairól és ottani életének egyéb adatairól lásd : Acta Vindob. VI. 161, 162, 163, 167, 168, 169, 368, 379, 418. 21. 1702. Gyógyszertárak. — Gróf Forgách Simon megtiltja a galgóci gyógyszerésznek, hogy a patikájában bort, sört, pálinkát mérhessen. Ezzel szemben a besztercebányaiak (1724.) megengedték, hogy gyógyszerészeik tubákot, borsot nagyban árulhassanak, ellenben tilos volt levelesdohányt, szerecsendiót, sáfrányt, papirost és ként árusítani. (Csippék: Adatok a m. gyógyszerészet történetéhez. A M. Orv. és Term. XXX. vándorgyűl. munkálatai. Kny, 824. s köv.) 1712-ben egyszerre négy gyógyszertár volt Besztercebányán, sőt állítólag az ottani jezsuiták is készültek egy patikát berendezni. 1713-ban Möller Károly Ottó, a nagyhírű orvos, 3320 forintért a Schnee-féle gyógytárt vette meg. 1731-ben Tutzentaller János Károly, Heinrich Christian Theophil mint gyógyszerész a «Fekete szerecsenhez» és Janáts János gyógyszerész a «Vademberhez» említtetnek. 1763-ban ismét négy gyógyszertárról van szó, melyek egyike Möller Gottfried megyei fizikusé, másika szintén orvosé : Erezi Ignácé. 1787-ben azt a tilalmat, hogy orvos nem lehet egyszersmind gyógyszertártulajdonos is, a helytartótanács igen szigorúan alkalmazta, s ha valaki ezt figyelmen kívül hagyta, a patikát azonnal zár alá helyezte. így járt Erezi (Erezel) Ignác városi orvos is. Ennek patikáját 1794-ben Heinrich Jakab vette meg, de ezen vétel ellen a katolikus polgárok közül többen tiltakoztak, azon az alapon, hogy eddig a protestánsok már két gyógytárt bírtak, tehát nem szerezhetnek még egy harmadikat is. 1803-ban Stercz Lajos városi fizikus a helytartótanács rendeletére tanulmányozza a város környékének alpesi flóráját Heinrich gyógyszerésszel együtt. (U. o. 825.) 22. 1702. Bestialitás. — Varga (alias Dadagó) Mihály elleni bűnvizsgálat. (Kecskeméti vár. levéltárban, 1702—1708 közti évekből való tanács- jegyzőkönyvek, a 22—23. lapon.) Máté Tamásné vallja, hogy látta, amint a vádlott «az tyúknak kétfelé húzván az lábait, véle praználkodoth, továbbá «az borjút azgyászolhoz oda kötette és az borjúval praználkodott». Göllért Bálintné leánya is látta, hogy Varga «az borjút parázníttya» és nem is tud tyúkmonyat enni, mióta a viselt dolgairól hallott stb.
