Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
144 Magyar orvostörténeti adattár megemlékeztem, különösen büszke volt arra, hogy egy új burgonyafajtát honosított meg Magyarországon, hol csak a 18. század végén kezdett elterjedni a krumpli használata. Mint a Nemzeti Gazda (1814) írja, nálunk 1798-ig csak kétféle burgonya volt ismeretes : a fehér vagy lókrumpli és a hosszúkás vörös színű. A cikk írójának tudomása szerint ebben az évben hozott Gyarmatin két új fajtát, a cukor- és levesbe való fajtákat, melyeket sárgakrumplinak neveztek el. A Nemzeti Gazda szerint a zseniális orvos sokkal nagyobb hasznára volt ezzel hazájának, mint azzal, hogy «egy 387 lapból álló deáknyelven írott könyvben a magyar nyelvnek a finn nyelvvel való atyafiságát mutogatta doktor Beregszászi Pál úr ellen». A kitűnő sárgakrumpli Németországban nem nőtt nagyobbra egy galambtojásnál, nálunk pedig a lúdtojásnyi sem volt ritka. — Gyarmathiról, mint nyelvészről 1. Magyar Nyelv 1934. évf. 236. és M. Nyelvőr 40. évf. 389. Nyelvész érdemei mellett megvoltak a maga különködő szertelenségei is : lép- ten-nvomon bizonygatta, hogy az a és az, e és ez névelőt, sőt az igét is könnyű szerrel tudja nélkülözni a mi páratlan magyar nyelvünk. Kazinczy (Levelezései, VI. 570) is azt írja róla, hogy «e vokálison levelez és verbum nélkül ír», ezértis «Meszes hegye vén mesterének» nevezik.1 Végül megjegyezhetem, hogy Gyar- mathinak nehány levele van a M. Tudom. Akadémia gyűjteményében, de ezek mind nyelvészeti érdekűek, ismertetésük nem tartozik ide. Azt azonban megemlíthetjük, hogy téves dolog volna azt hinni, (amint némelyek hiszik), hogy Gyarmathy volt az első, ki megállapította a magyar nyelvnek rokonságát északi rokonaink nyelvével. Miechov Mátyás krakkói orvos és kanonok már 1517-ben megemlítette «Tractatus de duabus Sarmatiis» című értekezésében, hogy a vogulok és osztjákok nyelve rokona a magyarnak. Báró Herberstein Zsigmond «Rerum Moscovitarum commentarii» c. munkájában (1549) szintén említi, hogy az uralvidéki ugorok állítólag ugyanazt a nyelvet beszélik, mint a magyarok. A 17. század második felében Fogéi Márton hamburgi orvos fölfedezte, hogy a magyar meg a finn és a lapp nyelv közt rokonság van s körülbelül ugyanekkor a svéd Stiernhielm is rájött erre. Valamennyi finn-ugor nyelv összetartozását legelőször Strahlenberg Fülöp János állapította meg 1730-ban. Miná- lunk a magyar nyelvnek a lappok nyelvével való egybevetése Sajnovics János munkájával («Demonstratio idióma Ungarorum et Lapponum idem esse», 1770.) kezdődött, s Gyarmathi Sámuel nevezetes munkájával («Affinitas linguae Hungaricae cum linguis Fennicae originis grammatice demonstrata», Göttinga, 1799.) folytatódott, melyben az osztják nyelv kivételével már az egész finnugorságot összehasonlítva találjuk. Ez a munka, valamint Gy.-nak 1794-ben megjelent kétkötetes Magyar nyelmester-e Révai nyelvészetére is nagy hatással volt. (V. ö. Szinnyei József: A magyarság eredete, nyelve és honfoglaláskori műveltsége, a 6—8. lapon.) — c) Steiner (Stainer) András Ferenc, Murányi (17. lap) említi, hogy 1756-ban egy ilyen nevű orvos (medicinae doctor) volt a kalocsai érsek orvosa. Rézbányái származású volt, de hogy hová lett, azt Murányi nem tudta kinyomozni ; valószínűnek tartja, hogy Klobusiczky érseknek 1760- ban bekövetkezett halála után elhagyta Kalocsát. Kétségtelen, hogy Győrben telepedett le és 1784-ben az ő udvarában történt az első «repülő golyóbis»-próba (léggömb felbocsátása). V. ö. Tóth Béla : Magyar ritkaságok, 1907, 326. — d) Milleter (Milletter, Maleter) János lőcsei orvos, M. György iglói polgár és Lányi (Weszpr. I. 113. sajtóhibából Lángi) Zsuzsanna fia. Münnich (313. 1.) szerint az iglói gyógyszertár is a Milletterek kezén volt. 381. 1751. Ez évben kelt Perlitzi János Dánielnek, Nógrád megye fizikusának, a királynőhöz intézett nevezetes emlékirata egy Magyarországon felállítandó orvosi főiskola érdekében. Emlékiratának teljes szövegét 1. Linzb. II. 270—277, ismertetését pedig (legkimerítőbben) Herczeg Árpád jeles dolgozatá1 Ez az E-betűs játék annak idején szertelenül elharapózott az országban. Akadt egy vidéki pap, kinek adakozó készségét a vándorló légátus csak úgy nyerhette meg, ha £-betűs kérdésére ugyanúgy felelt. Ha ez jól sikerült, akkor a tiszteletes kiszólt a szakácsnéhoz : Pecsenyét, Erzse; hegy levét eme legénynek! (Ráth—Yégh.)
