Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 117 volt pestis, az egyetlen Romhány község kivételével ; ellenben Debrecenben május 16-ától november 2-áig 7598 ember halt meg a járványban. Nov. 2-ikától 1740 január 20-áig 1042 a halottak száma, mint ahogy Domokos Márton írja Borbély Mihálynak. Borzasztó volt a halálozás a Tisza vidékén is. Borbély M. apósának, ványai Szarka Gergelynek egész családja és házanépe kihalt egyetlen napon, június 12-ikén. Huszonnégy óra alatt tizenegy halott volt a háznál. Dévaványán pár hét alatt 1200 embernél több halt meg. Tisza-Roffon, hol már ezidőben rendes anyakönyveket vezettek, a pestisben elhaltakat nem is jegyezték be névszerint, hanem csak számszerűit (itt november havában 350 az áldozatok száma). Hasonló borzalmasságú volt a halálozás a környéken is. 291. 1739. Levelek fertőtlenítése pestisjárványok alkalmával: lásd ezen munka I. kötetében 164. s köv., továbbá a II. kötet tárgymutatójában (331. 1., «Pestis» címszó alatt.) Sok pestis-adat a 18 századból is ! A levelek és egyéb irományok fertőtlenítése nagyjában hasonló készülékekkel történt, mint a mellékelt franciaországi képen látjuk : először átlyukA levelek átlikgatására és megfüstölésére való készülék, pestisjárványok alkalmával. (A párizsi Institut Pasteur gyűjteményéből. Cabanés után.) gatták a levelet, azután bura alatti szitára stb. helyezték, ecetgőzök fölé. (Az ecetet évszázadok óta specifikumnak tartották, de később sok másfajta gőzök, a borókától a száraz tehénganéjig, is használatosok voltak.) 292. 1739. Pestis Beregmegyében. — Beregmegyében is gyakran pusztított a pestis. 1679-ben márciustól október végéig dühöngött, szintúgy 1710—13- ban. 1739-ben szintén megjelent és Gsarodáról elterjedt az egész megyében. Alsó Vereckénél a határt katonasággal (egy tizedes-, egy őrvezető- és húsz közlegénnyel) elzáratták, a Tiszán való átjárást is eltiltották, a határon huzamos veszteglést rendeltek, a református papoknak szigorúan megtiltották, hogy a predesztinációról szónokoljanak stb. Az egészségügyi bizottság élén gróf Károlyi István állott. 1741-ben úgy látszott, hogy a vész végkép megszűnt, minek örömére az egész vármegyében hálaadó istentiszteleteket tartottak ; az öröm azonban nem tartott sokáig, mert 1742-ben ismét megjelent a pestis s oly iszonyúan pusztított, hogy Munkácson július 27-étől november 9-éig csupán 694 lélek maradt életben. Beregszászon 300-nál többen estek áldozatúl. Július 21-ikén a ragály már Váriban jelentkezett s augusztus 2-ikán Munkácson is. A helységeket s városokat mindenütt elzárták s különösen a szerednyei vonalon tiltották meg a közlekedést. E miatt a munkácsi lakosság zúgolódni kezdett, de az uradalmi tisztek által nyújtott segélyezés folytán a rend helyreállott. Váriban október 7-éig kétszáznál több ember halt meg. Paszika körül is nagyban dühöngött s az uradalom részéről a nyomorgó jobbágyság részére Szabolcsból szerzett élet
