Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)

Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)

Magyar orvostörténeti adattár

105

a pestis mindig keletről vagy délről jön, mint a legutóbbi erdélyi és bánáti járvány is bizonyítja. Erdélybe a török fennhatóság alatt levő Oláhországból (Vallachia turcica) hurcolta be a ragályt a menekülő vajda és egy zsidó család, nemkülönben saját szabadságolt katonáink, kik az oláh-török határról jövet Temesvárt és környékét fertőzték. A betegség ellen biztos gyógyszer nincs, leghelyesebb és legeredményesebb a megelőzés, szigorú vesztegzárral s más egészség- ügyi intézkedésekkel.) U. o. 98. — n) A járvány megjelenése Dorozsmán, Földeákon, Karlócán, Belgrádban és Hódmezővásárhelyen (október 4-—17 ; u. o. 101., 103.). -—■ o) Szüretelésre vonatkozó rendelet (okt. 7. u. o. 101.). — p) Belgrádból, Karlócáról, Péterváradról jövő katonatisztek Yukovárott és Kecskeméten vesztegzár alá vetendők (okt. 21. u. o. 104.). Veszteglőhelyek kijelölése Törökszentmiklóson, Csegén, Tiszalökön s a Tisza folyó egyéb helyein (u. o.

103., 104., 120.). — r) Békéscsabán, Pivniczán és Verbászon megszűnt a járvány (nov. 7. ; u. o. 106.), ellenben Buda külvárosaiban megjelent (dec. 30. ; u. o. 119.). — s) Helytartótanácsi intézkedés az iskolák látogatása ügyében (nov. 12. ; u. o. 106.). — t) Királyi rendelet a katonaság téli szállásai és a fertőzött házak megtisztítása, a fertőtlenítést végző közegek feladatai dolgában (nov.—dec. ; u. o. 106., 110., 115., 116., 118.). — u) A református papoknak szóló figyelmeztetés a predesztináció-tannak kártékony hatásáról a pestistől való óvakodás tekintetében (nov. 28. ; u. o. 114.). v) Békés megye (aug. 25.) ismételve megtiltja, hogy a pestisben elhaltak a rendes temetőben és nem az elkülönített helyen temettessenek el. Büntetése a nem engedelmeskedőknek : 200 forint. (Corp. Statut. III. 342.)

276. 1738. Pestis. — a) Aradon, Szabadkán, Szegeden, Hódmezővásárhelyen, Székesfehérváron. (Lásd : Jancsó II. köt. 2. rész, 340. ; Iványi Szab. I.

125. ; Reizner, III. 167—179. ; Szeremlei, III. 272. ; Lauschmann, 41. s köv.) — b) Makón 1738/39-ben 312-en haltak meg ; Csanád megye egész területén 1175-en A takarmányhiány oly nagy volt, hogy a megyében elhullott 211 ökör, 652 ló, 700 tehén, 575 borjú, 2757 birka. A magyarság valósággal éhezett, de azért III. Károly megkövetelte, hogy a megye napszámosokat állítson Belgrád falainak lerontásához, napi 9 krajcár fizetésért s egy adag kenyérért ! (Századok, 1892,

126. és Reizner : Makó város története, 46.) — c) Temesváron: lásd Pacha Ágost cikkét : «A temesvári pestis emlékeiből.» (A szalvatoriánus ferencesek naplója alapján, mely a csanádi püspöki levéltárban van.) — d) Perjámoson 1738 szeptemberében az emberek orvosi segítség nélkül úgy halnak «wie die Mücken». 1739 őszén már nem volt itt pestis, ellenben Rácszentpéteren még pusztított. (Baróti Lajos : Geschichte von Perjámos, 1889., 69.) — e) Fehértemplom sorsáról írásos adatok nagyon csekély számmal maradtak, de hogy itt is szörnyű lehetett a pusztulás az 1738—1742. évi pestis alkalmával, azt eléggé bizonyítja az is, hogy némely újabban felásott sírgödörben tíz csontvázat is találtak egymás fölött. Böhm Lénárt («Geschichte der Stadt Weisskirchen», 1905, 55.) becslése szerint minden hatodik fehértemplomi lakos meghalt pestisben. — f) Arad. A járvány pusztításáról, a nép lázongásáról és a vámpír-babona elleni intézkedésekről Üj- aradon lásd : Böhm L.: «Délmagyarország külön történelme», II. 56—59., továbbá Orthmayer T. és Szentkláray J. : «Történelmi adattár Csanád egyházmegye hajdana és jelenéhez», 1871., I. évf. 195. — g) Mezőtúr. Szikszay Sz. István írja gr. Teleki Ádámnak (1738 okt. 16.), hogy Mezőtúr körül pestis van s a «főrendek» a mezőre szálltak ki, melyet fegyveresek őriznek és ha pestisgyanus ember közeledik, azt irgalom nélkül agyonlövik. (Lenghel, 113.) — h) Békésmegyében ez évben és 1739-ben (Zsilinszky Évk. X. 46. szerint) legalábbis a nagyobb községekben a pestishalottak száma : 5165, vagyis a lakosságnak több mint fele elpusztult. 1738—40-ben marhavészben és a rossz élelmezés (takarmányhiány) következtében elhullott háziállatok száma a megyében : 6596.

i) Erdélyben 1738 szeptembertől dühöng a járvány s még 1739 elején is. (Yass, 605. s köv.) Az egészségügyi bizottság elrendeli, hogy mindazokon a helyeken, ahol Erdélyben pestis van. a kutyákat ki kell irtani, mert ezek terjesztik a járványt. (OL, Acta pestilent., 1738. nov. 11.) A kolozsvári járványszolgák eskü