Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
94 Magyar orvostörténeti adattár 244. 1733. Mérgezések. — Kramer János György Henrik említi (Commercium Litterarium Norimb. 1733, 252.), hogy ismert egy katonát, kinek az a gonosz szokása volt, hogy ha nem kapott kedvére való ajándékokat, daturá- nak («maslach» = maszlag) a magvait durva porrá törte, köménymaggal és cukorral keverve pálinkához adta s sub titulo rozsolis (rossolis) kínálgatta vele a parasztokat. Ezek félóra múlva olyan mániás rohamokat kaptak, hogy a falusiak sokasága összeszaladt és csak így tudták ártalmatlanná tenni őket. A katona ekkor mentőként jelentkezett s megfelelő díjért orvosságot adott bé a betegeknek (fekete borsot ecetben), mely gyorsan használt. A maszlag (datura stramonium) magvait még ma is használják itt-ott emberek elbódítására és kifosztására s a kultúra élén haladó Franciaországban még ma sem veszett ki az úgynevezett endormeur-ök fajtája. A 17. és 18. században annyira el volt terjedve ez a visszaélés, hogy a daturamaggal kevert tubáknak és pörkölt kávénak külön neve volt (tabac á endormir, poudre aux sorciers). Nekünk sem kell tehát fölötte nagyon szégyenkeznünk, ha Felletár közleményeiben azt olvassuk, hogy hazánk bűnügyi statisztikájában még néhány évtized előtt is elég tekintélyes számmal találhatók azok az esetek, mikor a kirabolt egyéneket előbb pálinkában vagy sörben adott maszlag- (vagy beléndek-) magvakkal mély álomba ejtették (bevezető izgalmi tünetek után). 245. 1733. Törvényszéki vizsgálat (a látlelet szövegével) egy kéri (bács- megyei) lakos megverése és emiatt történt halála ügyében. (Linzb. II. 40.) 246. 1733. Gorgius Bálint István, porosz eredetű, Padovában felavatott orvos, Erdély «physicus caesareus»-a, ebben az évben Köleséri Sámuel halálára egy sirató éneket (lessus funebris-t) írt, mely Nagyszebenben jelent meg (Petrik és Weszpr. I. 84). Életéről és bécsi működéséről 1. még W. III. 124. és Acta Vindob. VI. 260. 247. 1733. Buzinkai Györgyöt orvosdoktorrá avatják a franekeri egyetemen. 1736-ban Debrecen városának fizikusa (Róthschnek, 27.) Ugyanezt a tisztet viselte ottan Weszprémi István és Csapó József (együtt), 200—200 forint évi fizetéssel. Buzinkai születését Weszprémi (I. 24.) a 17. század végére teszi, Szinnyei a 18. sz. elejére. Lásd még róla MOE III. köt. B.-nak Franekerben megjelent első értekezése : «Dissertatio historico- medica de venenis eorumque antidotis, quam praeside Wyero Gulielmo Muys, M. D. eiusdemque et matheseos professore ord. publice defendet Georg. Buzinkai, Transylvano Ungarus, auctor A. D. 28. februarii 1733.» Több érdekes magyar vonatkozású dolgot is említ benne : így (58. old.) azt, hogy volt Erdélyben egy pap, ki minden baj nélkül pókokat evett (vajjal kirántva) s ezt a csemegét mindeneknél többre becsülte. A mérges kígyóknál (59. old.) viszont azt mondja, hogy hazájában a köznép nagyban gyűjti a kígyók bőrét és jóféle borral macerálva veszedelmes lázas betegségek alkalmával italul fogyasztja vagy amulettként használja sokféle testi baj ellen (v. ö. MOE II. 5. és III. 451.) Állattani szempontból érdekes, amit a magyarországi és erdélyi sokféle békáról mond (60. old.) : a Bufo lacunarum-YÓ\ (a görög heleios batrachos), a hazánkbeli békák rendkívüli nagyságáról (Gyulafehérvár mellett jókora csibe-nagyságút is fogott, melynek egész teste fekete pelyhes szőrökkel volt borítva és farka is volt) ; végül még elmondja (63. old.), hogy a kisebbfajta folyóvízi békák (bufo minor fluviatilis) vizelete igen mérges. Egy fiatal mezei munkásnak, kinek szemeibe jutott ez a váladék, csak úgy volt megmenthető a szemevilága, hogy a falubeli szoptató asszonyok összeszaladtak és egy öreg tudós-asszony tanácsára szemeibe föcsken- dezték a tejüket. 248. 1733. Gyógyszertárak. — a) Gáspár György és felesége Sátoraljaújhelyen levő patikájukat örök áron eladják Zempléni Dobos Péternek s feleségének, még pedig egy hordó boron és 8 magyari forinton. (Adalékok Zemplén vármegye történetéhez, VIII. 152.) — b) Debrecenben egész 1772-ig csak egyetlenegy gyógyszertár volt ; a másodikat nem engedélyezték előbb, ámbátor már 1733-ban szó volt róla, hogy szükséges volna. (Rotschnek, 117.) — c) Sokkal jobban el volt látva Pozsony, hol 1733-ban három gyógyszertár is volt : a vörös rákhoz (ad rubrum cancrum), az arany-griffhez (ad aureum gryphum) és a fekete sashoz (ad nigram aquilam). Linzbauer II. 44.
