Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 4. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
92 Magyar orvostörténeti adattár menni. Magyarország egész természethistóriájának megírása csak úgy fog megszületni, ha az arra termett írók egyesületet teremtenek ; másként ez el sem képzelhető («his igitur pensitatis probe aliter non video . . . quam si in societatem coalescant viri in arte et scientia eruditi») ; ilymódon elkerülhetők lesznek a tévedések, melyekben a hazai természettudomány bővelkedik. Ha az anyag együtt lesz, akkor majd rendszerbe foglalható és kiadható. Nagy fontossága van az orvosi közlemények publikálásának is, hiszen ismeretes, hogy a betegségek befolyása, Charaktere mennyire változik a klíma különbözősége szerint. Nem elég a testi bajokat általános előírás szerint kezelni ; vidékek szerint változnia kell az orvosi beavatkozásnak. A phthisis Liptómegyében nemcsak gyakoribb, hanem veszélyesebb is, mint a szomszéd Árvában ; a. váítólázak Szepes- megyében ritkábbak, mint Sáros-, Gömör-, Abaúj- és Liptómegyében ; a con- tinuák gyakoribbak a Szepességben, mint Liptóban, hol viszont a pleuritis gyakoribb. Azután elmondja, hogy ő a kiadandó Acta Eruditorum Pannoniae-1 három részre osztaná. Az I. részbe (osztályba) jönnének a természetrajzi adatok, történelmi és fizikai szempontból leírva; all. részben a természet jelenségei (eventus rerum naturalium) volnának feldolgozandók ; a III. rész a járványos betegségeknek volna szánva. E három osztályhoz egy függeléket is adna, mely az egyes megfigyeléseket szakok (bonctan, vegytan, mezőgazdaság stb.) szerint tüntetné fel. (Y. ö. W. I. 45—46.) Évenkint két kötet jelenne meg. Reméli, hogy szerény igyekezetét mindenben támogatni fogják hazánk írói, annál is inkább, mert a közlemények nem az ő, hanem a munkatársak dicsőségét fogják szolgálni. Kéri őket, hogy dolgozataikat vagy egyenesen ő hozzá küldjék, vagy pedig Hambacherhez (Sáros- és Zemplénmegye főorvosához), vagy Raimannhoz (Sopron- megye főorvosához), Riebezeit (komárommegyei és városi főorvoshoz), Neuhold- hoz, Knoglerhez. Dátum : «Kesmarkii in Museo meo, 1 Maji, 1732». A 31. oldalon a következő felhívást intézi a német könyvárusokhoz (bibliopolis Germaniae celeberrimis): Ismeretes dolog önök előtt, hogy Magyarországon kevés a könyvkereskedő. Innen van, hogy nálunk oly kevés könyv lát napvilágot. A magános ember írásai moly martalékává lesznek, mert nincs rá mód, hogy kiadhassa. Nehogy jelen hasznos és szükséges törekvésében ugyanez történjék, szépen kéri, hogy a magyar Acták munkatársaitól ne követeljenek külön honoráriumot, hanem elégedjenek meg nyers kiadásaik megtérítésével. Ugyanezt a kérelmet intézi a német kiadókhoz, meleg ajánlással, a nürnbergi Commercium Litterarium (1732. évf., 354.) : «Huic tam laudabili rerum instituto, quod nostrum est, ex animo precamur, ut bibliopolarum ingenuam prom- tamque voluntatem inveniat ; quo litteratorum orbi tam egregia Virorum doctissimorum studia communicarentur». Weszprémi (I. 46.) említi, hogy három évtizeddel később (1763-ban) Kollár Áddm Ferenc hasonló magyar természettudományi társaság alapításában fáradozott, de a viszonyok mostohasága ezt is, épúgy mint Fischer Dániel szép tervét, meghiúsította. És hasonló vége lett Winterl kezdeményezésének is (1784 ; 1. Gombocz, 229. és Győry OKT 365.). 240. 1732. Fischer Dániel munkája a tokaji bolus-ról: «De terra medicinali Tokayensi». (144 lap.) Tartalma : A magyar föld legbecsesebb termékei közé tartozik a tokaji «terra medicinalis», mely kiváltképen jóhatású a rosszindulatú lázas bajokban, pestisben, vérhasban s egyéb betegségekben is. Mindenesetre legalább is ér annyit, mint az örmény agyag. Fischer D. szerint legelőször Joh. Crato ä Kraftheim emlékezik meg róla az angol Philosophical Transactions-ben : «Multis in locis maxime in Hungária ad Tockavium bolus effoditur colore ruffo, quali et bolus ille verus (t. i. a bolus cirmena) describitur. Eo magno cum successu usus sum saepe et plus profuisse observavi, quam terram sigillatam, quae fere quotannis dissimilis ebullit et aliter praeparatur». (V. ö. MOE II. 181.) Sennert is szól róla. Paterson Hain (Ephemerides, 1671., observ. XXVIII. sehol. p. 57.) «bolus Hungaricus» név alatt. Nagyon dicsérik még Ernestinus, Sperlingius, Sturmius, Hartnaccius, Vater, Hanemann, Kundmann stb. Siegesbeck I. G. (1721.) azt írja: «LTnd ist nur Schade, dass die Terra Tockayensis so schwer zu überkommen, auch so wenig noch zur Zeit . . . bekandt ist . . . Ich wollte wünschen, dass man diese Goldische Krafft-Erde in copia haben könte». Mind megegyeznek abban, hogy többet ér, mint az örmény agyag. (V. ö. MOE III. 226.) Kár, hogy éppen hazai orvosok nem törődtek se a magyar, se az örményországi bolus-szal, hanem Sziléziából hozatták s a magyar gyógyszertárak is csak ezt tartják ; pedig arra kel-
