Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 111 monstrumokról: „Ad coetum Ungarorum de monstris quae praecesserunt mortem Divi Mathiae Regis HungariciA vers Celtes ódáinak II. könyvében jelent meg. Lásd róla bővebben Aschbach, II. 197. és Ábel, 12. 442. 1492. Branche dr. — Mikor Kinizsi Pál megbetegszik, Várdai j Péter kalocsai érsek Branche orvost küldi gyógyítására. (W., II. 33.) Ezen Branche II. Ulászló udvari orvosa volt, kit a király 1490-ben diplomáciai küldetésben a velenceiekhez menesztett, hogy a két állam közt baráti viszonyt teremtsen és ha lehet, segélyt kérjen tőlük. (Velencei levéltár: Delib. secret. Senat., I. Ro. 34.; tov. Fógel munkájában.) 443. 1493. Péter, kassai orvos. — Drágfy Bertalan erdélyi vajda kéri a kassai városi tanácsot, hogy engedjék hozzá (Brassóba!) gyógyítása végett Péter orvost: „nem fogja megbánni!“ ( T. T., 1895., 758.) 444. 1493. „Orvos“ (mint személynév). — Orvos Kelemen. (OSz., 717.) Továbbá Orvos Péter (1520., u. o.), Orvos Gergely (1522.), Orvos Jakab (u. o.). 445. 1494. Fürdősök. Fürdés. — „Illi, qui in castro Quinqueecclesiensi Regie Maiestati (II. Ulászlónak) paravit balneum, dedi fl. 1.“ „Balneatori de superioribus calidis aquis (Buda-felhévvíz, a mai Császárfürdő) dati sunt fi. 2.“ stb. (Engel után Schwarz, 285.) Ulászló király utazásai közben, ahol csak tehette, fürdőt készíttetett magának; nemcsak Pécsváradon (1. föntebb), hanem Verőcén is 3 frtot ád annak, ki a fürdőjét elkészítette; sőt mikor a szultán követei Pécsett tartózkodtak, Tárnok Péter elvitte őket a király, (illetőleg a kincstár) költségén az ottani fürdőbe. (Soltész, 92.) 446. 1494. (?). Remigius királyi borbély (sebész) II. Ulászló udvarában. {Engel: Gesch., I. 85.) 447. 1494. Pestis Magyarországon és sokfelé Európában. (Lersch, 201., Schwandtner után.) — A pestis ellenszerei egy ezidőbeli német inkunábu- lumban: aurum potabile, saphir, kettévágott tyúk a búbokra, (úgy mint nálunk, Páriz Pápai stb. ajánlása szerint; v. ö. még MOE., II. 5.). Sudhoff: Deutsche medizinische Inkunabeln, 172., 173. 448. 1494. Brassói Krauss (Chrausz, Krusius) Bálint mester. Említve van a bécsi orvosi fakultás doktorainak registrumában (Acta Vindob., II. 209.) és a bécsi magyar nemzet prokurátorainak sorában (Schrauf, 462., a névjegyzékben). Ami keveset erről a jeles orvoshumanistáról tudunk, az mind megtalálható (forrásutalásokkal) Ábel értekezésében (74. old.), hol két, barátjához, Celtes Konrádhoz intézett levele is olvasható. Az elsőben, mely Brassóban (1499. dec. 24., Ábel, 121.) kelt, többek közt egy országos hírű szegedi monstrumról tesz említést (4 éves fiú, ki egy hónap alatt akkorát nőtt, mint más ember egy esztendőben, a teste siílya pedig negyvenéves férfi súlyával vetekedett); másik levelében (Brassó, 1500 febr. 25.; Ábel, 122.) azt írja, hogy „tedet me vitam agere inter meos concives ceteris Saxonibus barbariores“, továbbá, hogy „gallus (= syphilis) apud nos primum incepit sevire atrociter; cuius vim si T(ua) D(ominatio) evasit, gratulor admodum“. 449. 1494. Nagyszebeni gyógyszertárak. — Koritsánszky Ottó (Gyógysz. Hetilap, 1907. 8. és köv. számai) szerint a nagyszebeni „Fekete sas“ gyógyszertár legrégibb patikáink közül való. Alapítási éve ugyan ismeretlen, de biztos adatok szólnak amellett, hogy 1494-ben már fönnállott. A gyógyszertár eredetileg „városi gyógyszertár“ volt. A város leltár alapján átadta egy gyógyszerésznek, aki — rendesen — élete végéig úgy vezette azt, mint sajátját. Halála után aztán az özvegynek vagy az örökösöknek ,
