Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 437 1565. 1693. Kézirat. — Teutsch András orvosdoktor, val. titkos tanácsos, nagyszebeni városi fizikus (később a szászok grófja) életéről, nyomtatásban megjelent és kéziratban maradt munkáiról 1. Szinnyei, XIV. 58. 1566. 1693. Vízaknai Bereczk György, Kolozsvár fizikusának és főbírá- jának (hiányos) naplóját Szabó Károly és Szilágyi Sándor adta ki a „Történeti emlékek a magyar nép községi és magánéletéből“ c. gyűjtemény II. kötetében (Pest, I860.). A naplónak nehány érdekesebb részletét, főleg azokat, melyek a szerző külföldi akadémiákon való „bujdosás“-ára vonatkoznak, az alábbiakban közölhetjük: „30. Augusti ejusdem 1693. Lovat vettem ötven egy forinton Beszter- czén, kit Isten szenteljen meg kezem között, és adja, hogy az idegen nemzet között is bátorságosan járhassak véle. — 31. Augusti. Isten segedelméből akarok kimozdulni Beszterczéről idegen országba bujdosni. Uram Jézus Krisztus, légy énnékem ezen útaimban kalauzom, légy vezérlő s igazgató útitársam, hogy elvégezvén azt az útat, hálaadó dicséretet adhassak felségednek. Ámen. — Movi fato tristissimo, inter vitae mortisque discrimen constitutus, ob equi irrefrenabilem cervicem. Infelix quo me exitio fortuna reservas. — Ejus anni 1693. mensis octobris die 6. gratiosa Dei clementia svavi fortuna itinerum meorum comite, appuli Francofurtum ad Viadrum. — Nova orbis facies cogit novos vestium gestire peregrinorum habitus. Constant vestes germanicae hactenus flor, hungaricalibus 55. denar 10. — 5. Februarii (169Í.). Vettem levelet Londinumból, Bethlen Mihály uramtól. — NB. Philosophiae Carthesianae quatuor Principiorum partes aggressus, anni praeteriti 1693. mense octobri, Excellentissimus D. Bernhardus Albinus Serenissimi Electoris Brandenburgici Archiater et Consiliarius, die 9. mensis februarii, anni 1694. praesentis finem imposuit. — 26. Febr. Omnibus tandem aliquando molestiis finem impositurus, iter in Hollandiam suscipiendo, hodie Francofurtanae valedico Academiae. — 2. Martii. Intra florentissima vastissimae Hamburgensis moenia consido. 3., 4., 5., 6., 7-dik ezt a várost járván, ennek roppantságán álmélkodtam. — 7. indultam ki ez városból. 8-ik jó szelünk volt. 9., 10-dik hevertünk a tengeren az ellenkező szélnek miatta. 11-dik is ellenkező szél. 12-dik keveset haladtunk. 13-dik semmit sem proficiáltunk. lí-dik egy helyben állottunk. Aki a föld szinén kenyeret kereshet, Bolond, ha föld alá ás azért mély vermet: így ki a szárazon czéljára elmehet, Kétséges tengerre nem tudom, mért siet*? 20. Ezen estve meghánván a vasmacskákot, midőn ülnék az hajó órában, láték egy fekete kutyát, ki kétszer a tengerből kiüté magát, és engem megszemlélvén, alá ereszkedék. — 30. Április. Érkeztem és barátságot vetettem N. Szaniszló urammal Lugdunumban. — 6. Maji kezdé el az Anatomicum Collegiumot T. Bidló uram és nagy foganatosán. — 20., 21., 22. Sokada- lom celebráltatott. Itt láttam csudálatos comédia játszásokat. Mesterséges ugrándozásokat. Egy lovat, ki nagy magameghajtásával a környülálló seregnek complementomot tött. Az órát a lábával megjelentette. A rósz pénzt a jótól megismerte. A kártyában a mennyi szem volt, annyiszor ütötte a földhöz a lábát; a kolopot az asszonytól megismérte, és az asszony s király előtt magát meghajtván, a kolopot megútálta. A német császárhoz tőle küldött levelet a szájába fogván, nagy gyorsasággal elvitte: a török császárhoz penig sántikálva ment, és magát, ledőlvén a földre, holttá tette. Az urát megcsókolta és sok efféle dolgokat úgy véghez vitt, hogy gondoltad
