Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 135 végére azt írta, hogy szt. Katalin vértanú ünnepén, 1511-ben írta Budán, mikor ott betegen vesztegelt (1. Récsey Viktor: Gazius Antal humanista írónak „De tuenda“ stb. c. kéziratos munkája. Bpest, 1906., 9.) Récsey szerint valószínű, hogy már Mátyás király idejében került hazánkba és a királyi udvar humanistáival is összeköttetésben állott, mert egyik, eddig még lappangó munkáját („De conservanda et proroganda senum vita“) Bakócz Tamás esztergomi érseknek ajánlotta. Mikor Thurzó János kamaragróf krakói polgármester lett, magával vitte Gaziust is, aki mint Ciampi (Bibliogr. critica, Firenze, 1834., I. 116.) is mondja, Zsigmond lengyel királyt veszedelmes bajából kigyógyította. Ez nagy tekintélyt szerzett neki Lengyelországban. Hogy mikor tért vissza ismét hazánkba (II. Ulászló udvarába), nem lehet kideríteni. Magyarországot valószínűleg Thurzó Zsigmond nagyváradi püspök halála után (1512.) hagyta el, de nem tért mindjárt vissza Itáliába, mert még 1520-ban is írt egy munkát Nürn- bergben. Weszprémi azt mondja, hogy Lengyelországban halt meg, de ez téves, mert Vedova szerint Paduában, 1528-ban múlt ki s ott is van eltemetve. Fia, Simon (szintén orvos), atyja halála után is fenntartotta összeköttetését a Thurzó-családdal. — Gaziusnak összes eddig ismert kéziratos és nyomtatásban megjelent munkáinak jegyzéke megtalálható Récseynél; különösen érdekes egy az ő értekezésében teljes szövegben közzétett orvosi kézirata, melyet R. a szepességi káptalan régi könyvtárában talált De tuenda et proroganda viridi et florida hominis iuventa libellus címmel. E munkát Gazius 1508 április 17-én fejezte be s Thurzó Zsigmond püspöknek ajánlotta a 31 fejezetre osztott, Galenust, Avicennát, Mesue-t. Hippokratest, Albertus Magnust stb. lépten-nyomon idéző, a csillagászatra, érvágásra, köpölyözésre igen nagy súlyt fektető kéziratot. E munkáját is valószínűleg magyarországi tartózkodása alatt írta. 530. 1509. Meleg fürdő az ispotályban (balnea stnba in hospitali ad communem usum) Nagyszebenben (Schwarz, 282.). 531. 1510. Pestis (Budán). — a) „Li oratori di Polana, qual etiam 3 Episcopi, ut in litteris, fin 3 zorni partirano de li per il morbo grande; et a Buda ne moreno 70 al di.“ (Marino Sanuto világkrónikájában; M. T. T XXIV. 203.) — b) Ulászló király Budáról Pozsonyba menekül gyermekeivel s mikor itt is megjelenik a járvány és egyik udvari szolgája megbetegszik, „csaknem futva“ Morvaországba megy s az ország kormányzását Perényi Imre nádorra és Bakócz Tamásra bízza. (Istvánfy tört., ford. Vidovich György, 1867. 73.) — c) Erősen pusztít a Temes folyó környékén, főleg a köznép körében, (de Somi Józsa, temesi főispán is a járvány áldozatául esett). A pestist követő években nagy Ínség volt e vidéken, mely még fokozódott az úrbéri szolgáltatások terhe alatt s a közbiztonsági viszonyok is annyira megromlottak, hogy II. Ulászló kénytelen volt Werbőczy Istvánt odaküldeni rendcsinálás végett; ő azonban a kivételes törvényeket a ragály megszűntéig elhalasztotta. A szomorú közállapotok okozták, hogy T'orontál vmegye népe örömmel csatlakozott Dózsa György keresztes hadához. (Torontói vm. monogr., 1911. 356.) 532. 1510. Pestis. Saltzmann János. — Ez a Hans Saltzmann von Steir 1510-ben nagyszebeni orvos volt s a vesztegzár szigorú alkalmazásával elérte, hogy a pestis megkímélte a várost, míg a környéken erősen pusztított. Később I. Ferdinánd udvari orvosa lett s mint ilyennek, nagy érdemei voltak a császár pestiselleni óvórendszabályainak megalkotásában. A bécsi orvosi kar által I. Ferdinánd rendeletére 1553-ban kibocsátott pes
