Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 235 A könyv bővebb ismertetését (szemelvényekkel) 1. Weszpr., I. 107. és Demkó, 258. és köv. old. Jelentőségéről és forrásairól 1. Gombocz Endre értekezését a Botanikai Közlemények, XVIII. (1920.) 1—6. füzetében, 29. old. (Többek közt azt mondja, hogy Beythe „Fives könyvének“ kétharmadrésze Melius Herbáriumából van szórul-szóra plagizálva és jóformán semmi önálló részlet sincs benne. Beythe András könyvének másik jó nagy része Matthiolusból van lelkiismeretlenül lefordítva, összes magyar növénynevei pedig a Clusius—Beythe István-féle „Stirpium nomenclator Pannonicus“ ból vannak átvéve. A magyar botanika története szempontjából Méliusz Herbáriuma sokkal fölötte áll Beythe Fives könyvének. Gombocz E. értekezésében 1. még a Frankovith és Péchy Lukács munkáiról mondottakat.) V. ö. W., II. 46., III. 238., 455., IV. 359.; Irodalomtört. Köziem., 1893., 253. és 1897., 185. Különösen érdekes amit Méliusz a bábák kuruzslásairól, „bűvös- bájos“ gyógyításairól, melyet a „szeretetre hajtó fű“-vel (catananche amatoria) stb. végeztek: összefüggés a bába és a boszorkány fogalma között. V. ö. Demkó 261.: MOE, I. 94. (utolsó jegyzet), 95. („tudós asszony“), 96., 97.; NySz, II. 193. („Kentefités“ címszó alatt). Demkó tévesen írja, hogy a könyv 1558-ban jelent meg. A Herbárium forrásaival Gombocz előtt Fialowski Lajos (1846—1909.) foglalkozott. Kutatásainak eredményeit 1884-ben terjesztette a M. Tud. Akadémia math, és természettudományi állandó bizottsága elé. Műve azonban nem jelent meg s kézirata elkallódott. Szerencsére báró Eötvös Lóránt, mint a bizottság előadója, Fialowski munkálatát bemutatta az Akadémia III. osztályának 1884. nov. 17. ülésén s referátuma megjelent a Mathematikai és Természet- tudományi Értesítő III. kötetében (1885., 19—22.). Eszerint Fialowski Melius saját vallomásai alapján indulva kimutatja, hogy a mű Lonicerus „Historiae naturalis opus novum“ című könyvének elején kivonata, később fordítása s végén sorrendjének megtartásával Tragus, Mathio- lus, Fuchsius, Dioscorides, Plinius, Galenus és mások irataiból szerkesztett kompiláció. Ezt a Herbarium szövegének cikkről-cikkre, bekezdésről-bekez- désre, mondatról-mondatra, sőt néhol szóróí-szóra követett nyomozása bizonyítja. A nyomozás azt is mutatja, hogy Melius a Herbáriumot nem egyfolytában írta, hanem a művet hosszabb szünetelések közt készítette eh A szöveg első 8 cikke t, i. feltűnően rövid, a következő 44 már bővebb; az. ezután írott 70 cikk kiterjedés tekintetében Loniceruséval megegyezik; a 111 utolsó pedig ezénél is bővebb. De a kiítfők meghatározása s fölhasználása is fejlődésről tanúskodik. Míg az első cikkekben Galenus, Plinius é& Lonicerus nevével találkozunk, addig a következőkből új segédforrásokkal való fokozatos megismerkedésről értesülünk, amely körülmény szintén azt bizonyítja, hogy Melius a Herbárium részeit egymástól távol eső négy időszakban írta. — A Herbárium címképéről azt írja Gulyás Pál (Magyar Könyvszemle, új folyam, 36. kötet, 1929., 6. old.), hogy ez a kép épp oly kevéssé eredeti, mint maga az egész munka; ez is Lonicer Kräuterbuch - jából van kivéve, illetőleg hitványán utánozva. A négy kis jelenet közük mely a címképen látható, Gulyás szerint három Lonicer 1577. évi kiadásából van átvéve. „Az egyik a kép jobb felső sarkában ábrázolt kertész leegyszerűsített, meglehetősen ügyetlen kivitelű kópiája a Kräuterbuch Von bauwung der Gärten, und pflantzung der Bäume c. fejezete élén 41. Méliusz Herbáriumának címlapja. (Baloldalon fent patika, alatta desztilláló edények; jobboldalt „egy bortus medicinalis“ a kertésszel s alatta egy „füves" asszony, amint a drogokat árulja.)
