Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 55 172. 1343. Mannus mester, telkibányai volt orvos (phisicus urbarius) Óbudán, a piacon levő kúriáját Tötös királyi főajtónállónak, Barsmegye főispánjának s lévai és óbudai várnagynak öt ven márka dénárért örök áron eladja (Anjou Okm. IV. 320.). 173. 1343. „Frater Paulus Launus seu Gallicus, quondam magister domus hospitalis S(ancti) Regis Stephani de Strigonio, specialis phisicus Domini Regis“ (Budai regesták). M. Tört. Tár, IV. 139; Monum Strip., III. 514., 525. — Ez a Launus név kétségtelenül olvasási vagy sajtóhiba Latinus helyett, mert a Száz. 1906. évf. 689. old. viszont azt olvassuk (Csánki Dezső értekezésében), hogy „Olasz Pál (Paulus Latinus seu Gallicus) keresztes lovag, a buda-felhévízi (a mai Császár- és Lukács-fürdő táján) és a szt. István királyról nevezett esztergomi kettős ház mestere, Róbert Károly udvari orvosa pert indít Kunczlin (Kunchlin) ispán-bíró (comes) ellen a Kuncz-féle budai major dolgában“. Wertner (Száz., 1893., 606.) és ő utána Baradlai (I. 60.) szintén tévesen írja „Launus Pál“-nak. 174. 1346. Szt. Erzsébet ispotálya Budán. — Egy ezen évi oklevél „Hospitale Ecclesie S. Elisabeth“ néven említi, de már sokkal régebben is megvolt, a johanniták birtokában. Csánki Dezső szerint jóval a tatárjárás előtt épült a mai Rudas-fürdő tájékán; Rupp szerint a johanniták zárdája mellett volt, a mai Gellért-fürdő körül s leprásoknak szolgált menedékül; (Siklóssy L. szerint ezt a tényt az is támogatja, hogy később luetikusok használták a fürdőt). Zsigmond király 1433-ban elrendelte, hogy a Sárkányrendnek minden magyar tagja évi öt aranyforintot köteles fizetni ennek az ispotálynak. Egy 1459-ben kelt oklevél szerint a kórház a pesti szénapiaccal szemben, az alsó budai hévvizeknél, a mai Rudas- és Rác-fürdő táján feküdt. Valószínűleg a mohácsi vész idejében szűnt meg (Brüll: 15.). — Szt. Erzsébet marburgi kórházalapításáról lásd: Müchener med. Wochenschrift 1927. évf., 1214. 175. 1347. Pestis. — „Sie (die Pest) wüthete hernach in Schottland, ganz Deutschland und Ungarn“ (Linzb., I. 95., Pilgram után). 176. 1347 és köv. Impotentia coéundi-ra való vizsgálat. — Senging-i János felesége, Agatha, azzal a panasszal fordul Benedek székesfehérvári espereshez, hogy az ura nem használja őt, mint házastársát s bár három év óta együtt vannak, ő még mindig szűz. János azzal felel, hogy feleségének hiányzik a nemi szerve (membro genitali caret). Az esperes elrendeli, hogy négy tisztességes matróna vizsgálja meg az asszony genitaliáit, kik megállapították, hogy Agatha csakugyan alkalmatlan a házaséletre, mert virgae viriles in matrices (illius) introire non possunt, ennélfogva a házasságot felbontják. Agatha később újra jelentkezik s magát orvosi segítség közbenjöttével immár alkalmasnak mondja s ugyanezt mondja a „négy tisztességes matróna“, kik újra megvizsgálták. Ezen az alapon Benedek esperes felbontja Jánosnak azóta (egy másik asszonnyal) kötött házasságát és újból összeköti Agathával. (Tapolczai Bertalan oklevélformuláiból: Magyar Könyvszemle, 1886., 41. Fejérpataky megállapítása szerint a fenti adatok az 1347—1355 közti évekből valók). 177. 1348. Pestis. Fekete halál. — a) „A világnak három részein oly rettenetes döghalál uralkodott, hogy iiyen beteges ember a másikat csak lehelletével is megölte“ (Pethő Gergely krónikája, 184.). — Nagy Lajos uralkodása alatt szörnyű püsztítást vitt véghez Magyarországon (Bonfini, TI, 10.). A magyarországi flagellánsokról lásd a MOE-ben közzétett cikkemet; (Trithemius is azt mondja, hogy a flagellánsok „eretneksége“
