Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)

Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)

Magyar orvostörténeti adattár

43

119. 129i. (?) Benedictus ab Italia. — Róbert Károly Magyarországra hívja Benedek sebészt (Benedictus ab Italia), később nyitrai prépostot, kinek egyik fivérétől származott a Deméndy-család. (W. I. 76., III. 64.)

120. 1295. Ispotály Besztercén (Erdélyben). Lásd róla: Müller, Hosp.

16., hol többek közt a magister hospitalis (ispotálymester) kifejezésről.

121. 1298. Gellért mester, orvos. — Antal Csanádi püspök egyik oklevelében van róla szó, illetőleg János fiáról, kinek szőlleje volt Budán, a fehérvári út mellett („ubi eadem via iungitur magne vie Albensi in angulo est vinea Joannis filii Magistri Gerardi phisiei“). Hazai Okmánytár I. 95. és Wertner, Száz. 1893. 603.

122. (13. század.) Veneficium. — A rontás (veneficium) bűnével vádolt asszonyokról gyakran van szó a II. Endre korából (1205—1235.) származó váradi regestrumban. Az illető nőket a tüzes vaspróbának vetették alá. (V. ö. Kandra Kabos: A váradi regestrum, 1898. 103., 313., 357., 435.)

123. (13. század.) IV. Béla gyűrűje. Vitalis de Furno bíbornok azt irja

IV. Béláról, hogy a feleségével való első közösülés közben az ujján levő gyűrű smaragdköve három darabra tört szét, mert „is lapis castitatem castosque diligit“! (W. II. 63.) Weszprémi ezen adatához hozzáfűzhetjük Fühner (134. oldal) következő megjegyzéseit: „Ein weiterer Zusatz, anschliessend an die frühere Behauptung, dass der Smaragd nur dem Keuschen heilbringend sei, ist bei Albertus Magnus bemerkenswert:1 „hic lapis, si vere bonus et verus est, non sustinet coitum: propter quod rex Ungariae, qui nostris temporibus regnat, in coitu cum uxore sua lapidem in digito habuit, et propter coitum in tres partes fractus fuit.“ Diese Angabe findet sich ähnlich in Volmars Steinbuch,2 während sie Jac. Schop- per in seinem „Biblisch Edelgesteinbüchlein“ in folgender Fassung wieder- giebt.3 „So leidet diser Stein kein unkeuschheit, also, dass wenn einer ein Jungfraw schwächet, er zerspringt, daher man auch von disem Edelgestein ein artzney macht, wider die Philtra oder liebtränke, welche die unzüchtigen weiber offt eim zuschieben.“ ... Leicht verständlich is das zuletzt angeführte Postulat eines keuschen Tragens des Steines. Der Smaragd ist in grösseren Stücken nie ganz rein; er zeigt immer Einschlüsse und viele feine Risse. Es bedarf keines grossen Anstosses, um denselben zu zertrümmern; eine enge Fassung und zufällige stärkere Erwärmung der Hand mögen hierzu genügen.“ Jean de Renou, IV. Henrik orvosa, az ő híres pharmacopoeájában (1637. évi francia kiadás, L. de Serrestől; idézve Minvielle, 54.) szintén megemlíti IV. Béla esetét, mikor azt írja, hogy „rémeraude peut non seulement préserver du mal caduc (= epilepsia) tous ceux qui la portent au doigt enchássée en or, mais aussi fortifier la mémoire et résister aux efforts de la concupiscence charnelle. Car on récite qu’un roi de Hongrie, étant aux prises amoureuses avec sa femme, sentit qu’une belle émeraude, qu’il portrait en son doigt, se rompit en trois pieces durant leur conflit, tant cette pierre aime la chasteté.“ Hasonlókat mond a smaragdról (de a magyar király említése nélkül) Cabanés (1910. évi kiadás, 199—211.), ki a többi drágakő hatását („petrotherapia“) is elég bőven tárgyalja, oly adatokkal, melyek teljesen egyeznek Kecskeméti Ötvös Péter adataival; látszik, hogy közös forrásból merítettek! — A smaragdnak különben mint

1 Albertus Magnus: De mineralibus, lib. V. (Lugd. Batav. 1652., II. 2., 17.)

2 Lambel-féle kiadás (Heilbronn, 1877.) 40. oldal.

3 J. Schopper: Biblisch Edelgesteinbüchlein. Nürnberg, 1614.) 49.