Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 41 seine Korrektur finden werde, denn der Brauch fällt, auch wenn die Intention bei dem Trinken oder Essen von Heiligenbildern noch so korrekt ist, unzweifelhaft in das Gebiet des Aberglaubens“. L. még erről Magnus 37. és köv. old. 103. 1276. Rudolf domonkosrendi szerzetes (de ordine praedicatorum), Candida nővér orvosa. (Monum. Vespr. I. 262.) 104. 1276. Margitszigeti kórház. Éjjeli edények használata. — A margitszigeti kórház 13. századi életéből sok adat maradt reánk a legendákban stb. (v. ö. Mon. Vespr. 165—383. és Béke fi Orv. 11.). Egy ízben boldog Margit az egyik hasmenéses, gyönge beteget kiemeli ágyából es ráteszi az éjjeli edényre (posuit eam ad scamnum super concham), aztán kivitte az edényt és a maga kezével kimosta (portavit concham ad aquam et lavit eam manibus suis). (Monum. Vespr. I. 273.) 105. 1276. Fürdők. — III. László ezen évi adományozási okmányában (Belud comes számára) a patai vár (castrum) közelében egy Bad nevű vizet (aqua Bad) említ. Fejér Cod. VII. (2.) 50. 106. 1278. Betegápolás a király költségére. — I. Károly, Szicília királya elrendeli, hogy az ostromlott várba bezárt beteg magyar fiúk (pueri): István és Miklós, az ő költségére gondos ápolásban részesíttesse- nek. (Fejér, Cod. V. [2.] 450.) 107. 1278. Császárfürdő. — „Molendinum situm in Calidis Aquis, apud Budam“ (IV. László király egyik okmányában). Árp. IX. 195. 108. 1279. Sebészet. Papok sebészi• gyakorlata. Sexualia. — A középkorban nálunk is, épúgy mint külföldön, papi személyek gyakorolták az orvosi tudományokat, főleg azért, mert akkor még az egyetemek nem voltak négy fakultásra osztódva, hanem mindenféle tudományt együtt tanultak; továbbá a papok ilyen módon jelentékeny mellékjövedelemre tettek szert és a köznépet is jobban a kezükben tartották. Az egyházi személyek orvosi működését sokszor eltiltották a zsinatok és a pápák (lásd Weszprémi II. 180.), de hiába. Nálunk, Magyarországon, csak úgy mint külföldön, a sebészetbe is gyakran beleártották magukat; ezért is az 1279-ben Budán tartott zsinat, Pülöp pápai nuncius vezetése alatt, eltiltotta a papokat legalább az olyan sebészi kezelésektől, melyek égetéssel vagy késhasználattal jártak (lásd Péterfy Károly: S. R. Hung. Concilior. Part. I. pag. 108. Synod. Budensis an 1279, Canon IX.): „Nullus clericus sententiam sanguinis dictet, aut proferat, aut sanguinis vindictam exerceat. Nec ullam partem cerugiae (=chirurgiae) exerceat, quae ad ustionem vel incisionem tendat“ (lásd Weszprémi: Magyarországi öt különös elmélkedések. Pozsony, 1795. 141., 142. old.). Minthogy pedig ezen tilalma- zásoknak kevés volt a sikere, valószínűleg ezért rendelte el Zsigmond király, hogy a doktorkodó egyházi személyek „fekete-tarkás“ öltözetben járjanak (így mondja Weszprémi u. o. 143. old.) és ilyen módon a többi világi orvosoktól könnyen megkülönböztethetők legyenek. A papok ekkor némileg engedtek a pápa parancsának, de helyette azután gyógyszertárakat kezdtek felállítani, mígnem Mária Terézia ezeket is mindenütt bezáratta, kivéve a misericordianusok patikáit (u. o. 145.). Az említett budai zsinat többek közt azt is kimondta, hogy minden házasságon kívüli közösülés halálos bűn; csak a házasság teszi megengedetté a hím és nő egyesülését, de csak akkor, ha a coitus megengedett módon történik. Meghagyja továbbá, hogy a papok vigyázzanak, nehogy az összekelő párok nászát valaki gonosz célzattal, rontással (büvöléssel-bájolással)
