Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 35 70. 1249. Hév jó (= hévvíz) Nagyvárad mellett. — Első okleveles nyoma 1249-ből Árp. VII., 284.). Ezután gyakran említik. Mai neve: Hájó (község), melynek középkori kis temploma a Hévjó (ma Pece) patak partján még áll. (V. ö. Bunyitay: Vár. stat. 34.) — Mayer Antal (A nagyváradi hévvizek stb., 1861., 5. és köv.) ezzel szemben azt mondja, hogy a nagyváradi thermák mellett már 1221-ben megvolt az „Abbatia de Heővíz, olim Hevius (1) de Magno Varadino“. A Hájó és Pece nevet illetőleg egy 1577-iki oklevélben ez olvasható: „Ad aquas autem bullientes habemus possessionem Heő“ s szerinte csak 1553-ban találkozunk először a Pece névvel (?). A 15. században Janus Pannonius is megemlékezik a nagyváradi meleg forrásokról, midőn búcsúzásképen énekli: Ergo vos calidi valete fontes, Quos non sulfurei gravant odores, Sed mixtum nitidis alumen undis Visum luminibus salubriorem Offensa sine narium ministrat. A váradi fürdőket a törökök is nagyon megbecsülték s Báthory Gábor erdélyi fejedelemnek is kedves fürdőző helye volt; odafelé utaztában ölték meg 1613-ban. A fürdőkre vonatkozó irodalom (Wernher, Oláh Miklós, Gebb Ferenc, Sziversz Ferenc, Hathvany István, Cranz Henrik stb.) részletes ismertetését 1. Mayer értekezésében (8—19. old.). A Felix-fürdő csak 1731 után kezdett divatba jönni (történetét lásd u. o. 30. és köv old.). 71. 1251. Törvényszéki orvostan. Sebzések. Erőszakos nemi közösülés. — IV. Béla rendelete arról, hogyan bűnhődjék, aki zsidó emberen sebet ejt? (Linzb. I. 67.) — Az a keresztény férfi, ki zsidó nőn erőszakot követ el, a karcsonkításnak megfelelő büntetéssel lakói (Pollák: Magyar-zsidó okmánytár, 23.). Ha a keresztény zsidón sebet ejt, lefizeti a királynak a szokásos bírságot, a zsidónak pedig fizet 12 márka ezüstöt és gyógyítási költségeit. Ha keresztény zsidót megöl, méltó büntetésben részesül, vagyona pedig a királyi kincstárra száll. Ha csak megsebesíti, anélkül, hogy vérez- nék, a kincstárnak a szokásos bírságot fizeti, a zsidónak pedig négy márka ezüstöt ad; ha ezt meg nem fizetné, a király belátása szerint másképpen büntetendő. Zsidók hullái vámmentesek; a zsaroló vámszedő halottrabló gyanánt büntetendő. Ha zsidó zsidót megsebesít: másfél márkányi büntetést fizet saját bírójának. Ha egy meggyilkolt zsidó rokonai valakit alapos okoknál fogva gyanúsítanak, a kérdéses ügy párbaj által döntendő el. (Friss, 23—26.) IV. Bélának ez a rendelete II. Frigyes osztrák hercegnek 1244 július 1-én az osztrák zsidók helyzetét szabályozó rendelete mintájára készült. II. Frigyes és IV. Béla rendeletét in extenso közli Friss (23—30. old.). Megjegyzendő, hogy a Friss könyvében olvasható szöveg nem mindenben egyezik a Linzbauernél közölt (Fejér Cod. Dipl. IV. [2.] 108. szerinti) szöveggel; így pl. Linzbauernél: „si Christianus Judaeum ceciderit (Frissnél és II. Frigyes rendeltében occiderit), ita tamen, quod sanguinem eius non effuderit“ stb. 72. 1252. Törvényszéki orvostan. Sebzések. — A vulnus mortiferum és v. non mortiferum megkülönböztetése István szlavóniai bán oklevelében (1. Linzb. I. 67.). 73. 1252. A margitszigeti Domonkos-apácák zárdájának kórháza. Egy időben Rudolf testvér volt az orvosa. (V. ö. Brüll, 19.) 74.1253. Péter physicus.— IV. Béla király bizonyítja, hogy előtte egyfelől Nana fia, Márton és ennek fia, Motmerius, Egyed fia, Egyed és testvére, 3*
