Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 38 állott, közel a székesegyházhoz (Akantisz és Kandra: Az egri alapítv. női kórház és ápoló intézet vázlatos története, 1888. 6—8.). 62. 1240. Gyógyító szentek. Francia János (Johannes Gallus?). — A magyarországi fer ener endiek egyik első főnöke volt Francia János, a francia királyi család rokona, ki 1240 körül halt meg. Egy ízben három halottat támasztott fel imádságával, más alkalommal egy 9 napig önkívületben fekvő nőt ébresztett fel a hagyomány szerint. A beteg hívek ezrével zarándokoltak Nagyolasziban levő sírjához s a 14. század írói a szerzet szentjei közé sorozták, bár hivatalosan sohasem iktatták be a szentek közé (Karácsonyi János: Szt. Ferenc rendjének magyarországi története, 1923. I. 16. és T. T. 1905. 750.). 63. 1242. Törvényszéki orvostan. Sebzések. — IV. Bélának Zágráb városa részére adott kiváltságlevele értelmében a sebesítő egyén tartozik a sértettnek orvosát is kielégíteni (D„ 108., hol egyéb Árpádkorbeli törvény- széki intézkedésekről, mérgezés, büvölés, megrontás, emberölés stb. alkalmával szintén szó van). Lásd továbbá: Linzb. I. 49. és in extenso Tkalcié I. 15. 40. 64. 1242. Lepra. — Tamás főesperes históriája (XI. fej. Lucius 357. 1.) szerint a tatárok még a leprás betegeknek sem kegyelmeztek (Jakubovich Emil: MNy. 1921. 27. után idézem). 65. 1242. Pestis a tatárok kivonulása után (Pethő Gergely: Rövid magyar krónika, Kassa, 1729., 43.). 66. 1244. Gyógyszerészetünk a budai jogkönyvben (1244—1421.). — A budai polgárok jogkönyve a németországi városok hasonló jogkönyvének (pl. Sachsenspiegel) mintájára készült. A benne foglalt jogszabályokat maga a jogkönyv IV. Béla, Kun László, Róbert Károly és Zsigmond privilégiumaiból származtatja, de lehet hogy azok részben még régebbi jogszabályokon alapulnak. A jogkönyv szerkesztése és leírása Zsigmond idejére esik; első felét 1413-ban, a másodikat 1421-ben fejezték be. Két eredeti kézirata ismeretes: a pozsonyi líceumi és a Cromer-féle. A jogkönyv világot vet Budának, sőt egész Magyarországnak középkori kereskedelmi életére. A gyógyszerészeire vonatkozik a 102. pont, mely magyarul így hangzik:1 „A gyógyszerészek semmiféle rőfös árut vagy más dolgot, melyet rőffel szokás mérni, ne árusítsanak, se el ne adjanak, hanem csakis olyasmit, ami régtől fogva patikába való. Aki ez ellen cselekszik, az mindenestől elveszti a portékáját s keményen lakoljon a törvény előtt. Vasárnap s más ünnepen semmit se merjenek nyitott boltban (mit offen laden) árulni mindaddig, míg a vecsernyét el nem harangozzák, kivéve gyógyszert a betegeknek testi könnyebbülésükre; ezeket mindenkor kiadhatják, nappal és éjjel is.“ Ezt a rendelkezést a 298. pont is megismétli. — Ügy látszik, hogy Budán ezidőtájt már több patika volt, még pedig egymás mellett. A 154. pontból legalább erre lehet következtetni (e pont meghagyja, hogy a kilenc gyümölcsös kofa a patikáriusok előtt üsse fel sátorát, a patikák házánál, an dem egkhaus der apoteken, kezdve). Budának ármegállapító joga lévén, meglehetősen élénk kereskedelme volt. A jogkönyv igen sok külföldi városból származó kereskedőt s árut nevez meg; e szakaszokban találunk sok oly helyet is felsorolva, melyeknek a külföldi drogok importjában kétségkívül 1 Az eredeti német szöveget 1. Linzb. I. 51. és köv. Ne gondoljuk azonban, hogy a budai jogkönyv mindenütt érvényben volt hazánkban (v. ö. Levéltári Közlemények, I. évf., 211.). Magyary-Kossa: Magyar orvosi emlékek. III. 3
