Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
468 Magyar orvostörténeti adattár sebészünk gyógyszerkészítési jegyzetei, melyekre azt írták a levéltár kezelői, hogy a 16. századból való, én azonban úgy ítélem, hogy inkább a 17. században készült. Néhány szemelvény belőle: (A 2/b. oldalon): A „Deák uillum“ (= diachylon) tapasz készítése módja. — (U. o.) „íteghi sebre. Mondola magh felfontnak az fele, nad mez, canfor egy dragma, egy kévés faolay, egy kévés bor, ezeket törd jól öszve, ruha mohra (tépés?) kennyed, s úgy ted az sebre.“ — (4. old.) „Tekerő cse- mer“ ellen. — (5. old.) Hangya monya. „Halyoghrol. Keres amaz öregh handgya monyát es szedh egy üveghben.“ — 5/b. old.) Sárga ír, Fejér ír készítése módja. Az utóbbiról a 12/b. odalon is van egy recept. — (7. old.) „Fekete víz rothadásról“ készítésének leírása. — (9/b. old.) „Feir citrum“ („új sebre jó“) készítése módja. — (10/b. old.) „Zöld flastrom“ készítése. — (11. old.) „Veres deakorium“ készítése módja. „Kinek farka megh uesz; (ugyanígy a 13. oldalon is). Égesd megh az bor kőuet, azzal hincsed az sebet“ stb. — (12/b. old.) „Farkas sebről való oruossagh.“ — (13/b. old.) Szürke deakorium, Feir deakorium készítése módja. — (14/b. old.) Zöld citrom készítése. — (16. old.) Veres olaj készítése módja. — (17. old.) Nyers citrom és Fekete víz készítése módja. — 19/b. old.) „Az mely ember hewseg- ben van.“ — (22. old.) „Az kinek az íz eszi az száját.“ — (28. old.) „Meredek ellen.“ 1663. (17. század) (elejéről.) Kézirat. — Babonás (magyarnyelvű) kuruzslások és varázsigék az esztergomi egyházmegyei könyvtárnak egyik 1506-ból való könyvében különféle betegségek (mirigy, sömör, torokgyík, íz stb.) ellen. Az epilepsia vagy nagy betegség (v. ö. MOE, II. 305.) elleni tanácsát (a nagy keselyű vérével) már máshol közöltem; érdekes még a sérelem-nélküli szülésre ajánlott amulett (fecskefiakban található zöld kövek viselése). Ethnogr., XI. 118—121. (v. ö. az ugyanezen évfolyam 280. és 356. oldalán található jótanácsokkal, melyek nyilvánvalólag ugyanazon ősi forrásból erednek). 1664. (17. század.) Kézirat. — Méliusz Péter Herbáriumának a budapesti egyetemi könyvtárban levő példányához egy a 17. század elején írott orvosi könyv van kötve, melyben a különféle orvosi füvek jellemzése közt szép számmal akadnak babonás kuruzslások is. Hasonlókép Beythe András Fives Könyvének nemz. múzeumi példányában is több orvosi recipe és ráolvasás található a 17. századból. 1665. (17. század.) Kézirat. — Liszt Nándor a „Gyógyászat“ 1906. évi folyamában érdekes kéziratot közöl („Egy 17. századbeli népies orvosi kézirat ismertetése“), mely szakértők ítélete szerint is a 17. század végéről való. A kéziratban néhány különös népies gyógyításmódról olvashatunk, így például: „Szája veszésrűl: végy eleven rákot, tölcs bort reá, törd meg, mozsárban, facsard meg, mossa a száját aval a levével. Tökösségrűl: Végy egy nyiílat mind bőröstül, tedd új fazékba és borícs (be), hogy a füsti ki ne mennyen és had égjen meg, hogy ugyan hamva legyen, arrul az ember igyék avagy egyék, ha pedig két esztendeig volna csak, csak a nyúl bőrével kel kötni.“ Különösen érdekes benne két ráolvasás: „Igen szép imádság nyilvasnak kivonyásárul:1 „Nikodem (?) az jámbor és sz(ent) élető ember királyunknak kezébül lábábul a járom szeget kivonja, kik ollyan könnyen kimenének, ollyan könnyen kimennyen a nyíl belőled, ehez segély1 Liszt Nándor szerint ez Guy de Cliauliac 14. századbeli írott sebészetében is előfordul.
