Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
464 Magyar orvostörténeti adattár hájjal az örménygyökér levelét öszvetörni s ruhára kenvén véle bekötni. Vagy pedig: törjék meg a lencsét, küpüllyék öszve tyúkmony-fejérivel és gyenge ruhát belémártván kössék bé véle. Ha a dagadása tüzesedik: rósa olajjal, vagy rósa írrel, vagy rósa vizes faolajjal küpüly öszve tyúkmony fehérít, aprón morzsáit kenyér belet elegyíts közibe s ruhára kenvén kösd bé véle. Vagy: görög szénamagot törj meg aprón, meleg tehén ganéjba kevervén, kösd bé véle. Ha a tíizesség után megkeményedik, kövesedik: káposzta levelet, bablisztet, aprón tört fodor mentát és aprón tört fehér malva gyökeret főzz meg erősen vizben mint a pépet: ruhára kenvén, melegen kösd bé véle; gyakorta újítván. Ha a kebele ki sebesedik: rózsa olajat, ónedényben, ón vagy fa törővei, rózsa vízzel megáztatott keményítővel (amylum) lígy a dragacantummal törj öszve erőssen és kend bé véle. Ha genyetségesedik ezzel tisztítsad: egy messzely mézet nyoltz tyúkmony székivel s kevés rózsa vízzel öszve küptilvén raggasd véle. Hogy bégyógyuljon: aprón tört gallest, tsere makkot, gesztenye hajat, aloét, tömjént, gelétet megszitálván szép lágy porul, főzd öszve borban mint a mézet és azzal kenegesd. Vagy mirhával főtt borral mossad: annál jobb lészen aloét s egy kevés büdös asát, (melyet ördög szarnak [Asa foetida] hívnak) belé főzni. Ha fenének valami jelét a szederjességről látod: tarka kerti bogáncsnak (carduus marine) levét fatsard ki s egynéhány elevenen megtört ráknak kifatsart levővel elegyíts-öszve, verd bé véle; ottan mególttya, vagy ketske ganéjt törj öszve, verd bé véle; ottan mególttya, vagy ketske ganéjt törj öszve, verd bé véle; ottan mególttya; vagy ketske ganéjt törj öszve jó higan mézzel s kend bé véle. Annál jobb, ha felül aprón megtört pis- kolttszal, (antimonium) behintsed. Jó igen az ón-olaj is (oleum plumbi) ha kaphatni; kend meg gyakorta véle.“ 1650. (17. század.) Mirza vajda halála. Mérgezés.—„Mirza vajda per suum tonsorem intoxica- tur et moritur, sed tonsor frustulatim conscinditur.“ (GyulafiLestár tört.maradványai,33 k.,12.1.) 1651. (17. század.) Prophylaxis mérgezések ellen. — Apor Péter az ő Metamorphosis Transsylvaniae c. nevezetes munkájában (Monum., Írók, XI. 333.) következőket írja I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem „ebédiről és vacsorájáról“: „A fejedelem mikor ebédelt vagy vacsoráit, tíz órakor felment az konyhamester, megüzente, kész az étek, az főpohárnok előjött az többi pohárnokokkal, bőrrel borított szépetekben [= ládácskákban, tartályokban] meghámozván, elhozták az fejér czipót, az asztalt megterítették... Feladván az konyhán az étket ezüst tálokban; mindenik étekfogónak selyemmel varrott keszkenyőket adtanak, azzal az étkes tálakot által- kötötték, s lígy vitték kezekben. Az étekfogók előtt konyhamester gyalog, az konyhamester előtt az asztalnok szerszámos paripán ülvén, hol ráró- tollforgóson, hol darutoll, három szál lévén medályban foglalva az süvegi88. „A szeretet.“ Márvány- szobor Illésházy István nádor síremlékéről, 1609. (Díváid, 210.)
