Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 451 dául a pozsonyi országgyűlésre viszi az orvosságokat. Zrinyi György (1625.) a lábára kér tőle flastromot. Csáky László (1636.) írja neki: „Isten után az én emberim egésségét nagyságod kezében bíztam.“ Pázmány Péter (1636.) előadván néki a betegségét, a többi közt ezt írta: „Ha kegyelmed az fulladás ellen valami jó és próbált orvosságot tudna, megszolgálom kegyelmednek, ba tudtomra adja.“ Nádasdyné Révay Judit (1632.) hirnlos fiának és beteg urának kér orvosságokat. Széchy Dénes (1639.) megírja neki, hogy a lánya beteg és senki sem tudja, mi nyavalyája vagyon. „Isten némelyek — írja — tri dusenek1 mondják az nyavalyát, melyben kínlódik kislányunk, némelyek pedig náthahurutnak mondják.“ Orvosságot kér. Sibrik Ozvaldné (1636.) Petheő Éva forróságról és nehézség ellen való orvosságot, Saller György pedig hurut ellen egy kevés julepet kér. Szele György hallván, hogy Poppel Éva patikájában jóféle orvosság vagyon a gutaütés ellen, ebből kért egy keveset. Maróthy Zsuzsánna megvakult nénje számára két orvosságot. „Magunk eleget orvosoljuk, — úgymond — de semmit nem tehetünk neki. Küldene nagyságod olyan orvosságot, kivel használhatnánk szemének.“ Inhofer Orsika (1640.) megköszönvén Poppel Évának a küldött orvosságot, megírja, hogy beteg ura igen dicsekszik a jó orvossággal. „Azt mondja, hogy nyolc esztendeig való doktororvosság nem használt soha őkegyeimének annyit, mint az nagyságod első orvossága.“ Petheő Gáspár (1622.) uramat a hurut és a fulladás bántván, szolgáját elküldé orvosság-tudakozni. A savanyúvizet (Tárcsát) ajánlották neki. Hozzá is fogott. Első nap négyet, másnap nyolc messzelyt, végre harminc messzelyt ivott napjában. „Megcsömörlöttem — írja Poppel Évának — az feles víztől. Annyira megutáltam ételt, italt, hogy igen meg- aléltam utána. Az gyomrom penig semminemű ételt nem akar bévenni.“ Az Isten szerelmére kéri tehát Poppel Évát, ne hagyja őt orvosság nélkül. Se szeri, se száma az efféle leveleknek. S Poppel Éva asszony mindegyikre adott választ s mindenkinek szolgált orvossággal. Gyermekágyas főasszonyaink is jobbára az ő tanácsával éltek. Maga Poppel Éva asszony írja egyik levelében, hogy ő édesanyjától gyakran hallotta, mennyivel jobban értenek az asszonyok a női betegségek gyógyításához, mint az orvosok. Annyi bizonyos, hogy Poppel Évának ezen a téren is jó neve volt. Thökölyné, Draskovich Jánosné stb. neki tulajdonítják meggyógyulásukat. Eszter- házy Miklósné Nyáry Krisztina is hozzáfordult, mikor az ideje elérkezett s kérte tőle a már előre ajánlott bábaasszonyt. „Az kígyóbőrt is — írja a nádorispánné — az ki felől szólott kegyelmed, bízza kérem azon bábaasszonyra, hadd hozná magával.“ (Y. ö. MOE, II. 5.) Mikor fiának felesége betegen a gyermekágyat nyomta, férje a bécsi orvosokhoz akarta őt felvinni (1634.). Poppel Éva azonban lebeszélte erről s példákra hivatkozva, a maga gyógyítási módját ajánlotta neki. „Bizony — írja a fiának — sokat gondolkodtam, hogyha írjak-e vagy ne? De mégis azt találom magamban, hogy az én anyai szeretetem és kötelességem arra viszen, hogy megírjam tetszésemet. Immár szabad leszesz véle, fogadod-e intésemet, avagy nem. Azért fiam én azt tanácsolnám, hogy semmi úttal föl ne vinnéd az doktorokhoz, mert számtalan sok mocskolódásokkal és sok orvosság beadásokkal annyira elvesztegetik és annyira hozzák dolgát, hogy osztán sohasem lészen gyermeke, mint szintén Bakátsnéval az mint cse1 Tri duse Ernyey József szerint tótul a. m. „lélekzés nehézsége“, (archaisz- tikus alakban). 29*
