Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)

Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)

28 Magyar orvostörténeti adattár felírásnak tulajdonkép semmi értelme sincs. Hiszen tudjuk, hogy a betegséghárító talizmánok és amulettek sokszor egészen értelmetlen, bolondjába csinált szavakkal vannak teleírva. Például a már említett tralleisi Alexandros éppen a podagra ellen azt ajánlja, hogy az ember aranylemezre írja a következőket: „Mei, tbren, mór, for, tenx, za, zon, the, lu, cbri, ge, ze, on“ és ezt a testén hordja, még pedig a sarka körül; az ephesusi Diana-szobron is ilyen értelmetlen szavak voltak: „Aski, kataski, hex, tetrax, dammameneus, aesion“ stb. (V. ö. Stemplinger, 80.) 39. (12. század eleje.) Magánorvosok Linzbauer állítása szerint (Gyó­gyászat, 1872, 172.) III. Béla király idejében tűnnek fel először hazánkban. Szerinte az archiater-címet is ezi dobén kezdik használni nálunk. 40. (12. század.) Olaszok. Draco. — Ezen orvosról, ki állítólag Köny­ves Kálmán halálát okozta s ki W eszprémi (I. 32.) valószínűtlen föltevése szerint esetleg magyar is lehet (Sárkány), ha ugyan nem olasz: Wertner (Századok, 1893. 600.) is megemlékezik, többek közt azt mondván, hogy a Dragoné olasz nemzetségből való származtatása tárgytalan, amit én nem mernék ilyen határozottan állítani. Dracoról már a MOE I. 70. és 81. lapján is megemlékeztem, annak kapcsán, hogy Könyves Kálmán kiheréltette és megvakítatta Álmos her­ceget és fiát, a későbbi Vak Béla királyt. A kasztráció, mint büntetés, nem­csak a nyugoti államokban, hanem nálunk is évszázadokon át divatban volt s Werbőczi Tripartituma még 1514-ben is azt rendeli, hogy „Liberi haidonee (útonálló betyárok), si armis inveniuntur, castrentur.“ (41.1 (12. század.) Kórház. Johanniták. — Nagyvárad tövében, Szent- Jánosün, már a 12. században volt egy monostoruk a szt. János-vitézeknek. Az ily monostorok egyik főrendeltetése a betegek gyógyítása, ápolása volt s ezért e monostor bízvást tekinthető Nagyvárad legrégibb kórházának. A szegények háza, népies nevén ispotály, 1339-ben már mint régi, megálla­podott intézet említtetik Nagyváradon. (Fejér: Cod. dipl., VIII. (4.) 428; Bunyitay: A váradi püspökség története, 1883, I. 152.) (fáj/1201. Ispotály Pannonhalmán. A kon vent egyik tekintélyes tagja, Márton apát, volt itt az ispotálymester (hospitalaris magister), kinek segédeivel együtt az orvostanban jártasnak kellett lennie (Wenzel: Árpád­kori új okmánytár, I. 91.) Az apátság felső udvarában lehetett az idegenek kórháza, melyhez fürdő is volt csatolva (u. o. VI. 438.) Uriás apát az apát­ság jövedelmének egyrészét az idegen betegek ápolására rendelte (u. o. I. 215.). Ugyané kórházra utalhat a pannonhalmi főmonostor mellett levő hoszpodár szőllő neve, melyet Villányi a hospitalaris elrontott alakjának tart. (Erdélyi, I. 547, 488.) 43. 1208. A liebeni ispotálynak vámmentesség adatik a szegények és betegek gondos ápolásáért. (Linzbauer: Eg., 21.) 44. 1211. A keresztesek ispotályt alapítanak Borsán. (Fejér: Cod., III. (1.) 106. 45. 1211. „Orvosi-név. — Első adat az orvos-szóra mint személy­névre 1211-ből (OSz, 717.). Továbbá: Andreas dictus Uruus (1395-ből; Zim­mermann: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen, 1902, III. 117.); Orvos Mátyás (1457; OSz, i. h.); Orvos Kelemen (1493; OSz, i. h.) Suri Orvos Mihály stb. Éppoly régi a németeknél az Arzt, mint melléknév vagy személynév (1450-ben Hanns Artzt soproni polgár, ki addig az ottani polgármesterrel, bíróval és a tanáccsal ellenséges viszonyban állott, amicabilis úton kibékül és erről írást ad. Sopron város levéltára,

Next

/
Oldalképek
Tartalom