Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
398 Magyar orvostörténeti adattár 1429. 1666. Kézirat. — Réway István: Próbált bizonyos orvosságok. (A M. Nemzeti Múzeum birtokában.) Ismertetését lásd: Állatorvosi Lapok, 1930., 198. (Daday András cikke.) 1430. 1667. Körmöcbánya város tanácsa bizonyítványt ad Fabricius Konstantin távozó városi orvosnak. (Körmöcbányái levéltár, Ao. 1667., tomus II. 33., 1., 90.) Erről az orvosról lásd még MOE, I. 104. 1431. 1667. Sebészek. Vagyoni állapot. — Körmöcbányán fogságba vetik Irr gang János sebészt, mert kiderült, hogy képesítés nélkül folytatott orvosi gyakorlatot. Irrgang a sziléziai Glogauból költözött Körmöcre s ott letelepülve, 23 éven át zavartalanul folytatta praxisát, polgárjogot és tekintélyes vagyont szerzett, amikor kitűnt, hogy sem orvosi diplomája vagy sebészmesteri felszabadító levele, de még keresztelő levele sincsen. Mikor ez kipattant, a tanács a tekintélyes polgárt és keresett orvost pörbe fogta s minden jótállás vagy kezesség ellenére fogságba vetette. Befolyásos ismerősei ekkor Toplicvár urához fordultak, aki Irrgang érdekében keményhangú levélben rendre utasítja a várost. Szemére veti a tanácsnak, hogy a becsületes polgárnak, tudós orvosnak s ismert embernek plausibilis védekezését, t. i., hogy összes okmányai a glogaui sebész-céh levéltárában pusztultak el a nagy tűz alkalmával, elfogadni nem akarja. Vájjon az erélyes hangú utasítás okozta-e, vagy Irrgangnak valóban sikerült igazolnia ártatlanságát, nem tudjuk, csak annyi bizonyos, hogy Irrgang tovább folytatta praxisát és a vagyon kovácsolását, amit a kis incidens megakasztott volt. 1675. évi november 20-án bekövetkezett halála után felvett vagyoni leltár a következő statust mutatja: Két háza van a piacon, 1840 frt ért., arany ékszere, 70 frt 60 kr. aprópénzben, ezüst evőeszközök 54 frt 83 kr., aranyakban 1308 drb, magyar tallér 658 drb, német tallér 4317 drb, kötelezvényekben 1915 frt, különböző órák 50 frt, orvosi műszerek 46 frt 50 kr. stb. (Ernyey: Bány.) 1432. 1667. Gyógyszerhozatal. Áfium. — Széchy Mária, Wesselényi nádor felesége, a „Murányi Vénusz“, nagyon szeretett gyógyítgatni (v. Ö. MOE) s nagy házi patikát is tartott. Ez év márc. 25. kelt levelében arra kéri Teleki Mihályt, kinek a portával jó összeköttetései voltak, hogy hozasson neki Törökországból három font jóféle, hamisítatlan áfium-ot (ópiumot). Mintát is küld neki, hogy lássa, milyen az igazi. Az árút vagy pénzben, vagy ezüstben, vagy „akárminemű portékában“ meg fogja adni annak idején. (T. T., 1895., 500.) Ugyanő kösz vény elleni orvosságot kér és kap gr. Zrínyi Péter horvát orsz. bántól, Szentpáliné gyógyítására (u. o. 503.). Végrendeletében orvosi könyveit és receptjeit Kérynére, gyógyszereit pedig Simonyi Jánosra hagyja. (Chernél: Kőszeg v. jelene és múltja, II. 111.). Weber Jánoshoz (v. ö. MOE) írt levelei Eperjes város levéltárának egyik nevezetessége. 1433. 1667. Gyógyszerlopás. — Rozsnyai Dávid (törökországi lítja közben) balzsamolajat és skorpióolajat küld Teleki Mihálynak, ki sokalja az árát; mire Rozsnyai felvilágosítja, hogy ezeket a gyógyszereket nagyban hamisítják Törökországban, s csakis a szultán patikájában van belőlük igazi jóféle, onnan szokták kicsenni és eladni. Már pedig lopott jószágra nem lehet alkudni! (T. M., IV. 152.) 1434. 1667. Dohányzás. — „(Es) wird denen Bürgern mit den Kartenspiel und Tobaksbrauch vorsichtig und másig umbzugehen angeschaffet. Im gegen aber solches dem Gesinde, Mayer- und Wäschers-Leuten völlig
