Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 385 1 frt 30 kr. volt. Pestis ellen való használatáról lásd: Gömöri Dávid: A pestisről való orvosi tanácsiás (1739.), 81. old. 1399. 1661. és köv. Paterson-Hain dr. életéhez. — a) Gróf Rhédey László Husztról Kézsmárkra akarja vinni beteg feleségét, a híres Paterson-Hain dr. ottani orvoshoz. Nagyon kéri gr. Thököly Istvánt, járjon közbe a doktornál, hogy vállalja a beteget. (M. T. T., XVII. 145., 151., 162., 154.) Útközben az asszony meghal s az eperjesi lutheránusok nem akarják megengedni, hogy református ritus szerint temessék. A beteggel való hosszú és keserves utazás 2000 forintnál is többe került Rhédey grófnak. Ugyanő Heister generálist is kéri, hogy Szatmárról orvost és gyógyszerészt küldjön beteg feleségéhez (Husztra). Heister megengedi, de csak úgy, ha a patikáriust azonnal visszaküldi (u. o. 160.). — b) 1672-ben Teleki Mihály feleségének baja dolgában véleményt ad és gyógyszert ajánl, miért tíz tallért számít fel. (T. M., VI. 93.) Neve (hibásan) Pcterson-nak van írva. — Teleki egy boncidai javasasszony (tudós asszony, v. ö. MOE) véleményét is szeretné tudni, de ez nem mehet hozzá, mert maga is beteg (u. o. 95.). Bánffy Dénes azt tanácsolja a kancellárnak, hogy „nem árt az doctorokat is consulálni“! — A gyermeknevelés szempontjából érdekes még ebben a kötetben (188.) Teleki feleségének az a megjegyzése, hogy fia, a kis Mihók, „igen nyargalódzik az székkel.“ — c) Közleményei a Miscellanea Curiosa II. évfolyamában 1670., 53—54. old. (maga szerkesztette mikroskóppal vizsgálja a bolhát, legyet, zsályát stb.) U. o. 192. (újabb kísérletei saját mikros- kópjával, mely szerinte hiíszezerszeresen nagyít!) U. o. 72. (Báró Horváth Gáspár tüdővészben elhalt fivére szívében boncoláskor egy csontot találtak „forma amygdalae, quod stupendum genuinam et expressissimam baronis demortui effigiem repraesentans, ac si sculptor aliquis summo studio efformasset una cum barba, quem gerebat“ stb.) U. o. 192. (egy beteg 10 imp. forintot hagy neki, hogy halála után a sebésszel felboncol- tassa, „quod me praesente etiam factum.“) U. o. 187. (a magyarországi aranyvenyigéről, aurum vegetabile; sok olyan adat, melyet Tóth Béla nem említ az ő „Magyar ritkaságok“ c. munkájában.) — Weszprémi (I. 131.) is említi róla, hogy nemcsak boncolni szeretett, hanem mikroskóppal (persze az akkorival!) is dolgozott. Van is egy értekezése: „De experimentis microscopicis“ (1. Weszpréminél) s egy másik közleményében („De vermibus e stomacho reiectis“) is említi, hogy a kérdéses férgeket nagyító üveggel is nézegette, sőt a különös férgek rajzát is adja. Ugyanitt egy Schönlin nevű orvosról is megemlékezik, kiről lásd Weszpr., ÍII. 348. és IV. 371. — A Miscell. Curiosa 1673. évi folyamában (275. és 367.) azt írja, hogy nem messze a Dunajecz mellett (Liptó m.) fekvő karthauzi zárdától van egy barlang, melyben sárkányok csontjai (= az Ursus spelaeus csontmaradványai) vannak. „Fabula circumfertur, Italum aliquando ad antrum venisse, et magicis artibus eduxisse Draconem, huic postea insedisse, et per aera latum abiisse“! Egy másik helyen azt mondja, hogy „De veritate rei, quod concernit Dracones, nihil dubitandum.“ Ugyanazon kötetben a 366. lapon azt írja, hogy nemcsak Liptóban, hanem máshol is vannak ilyen sárkányok: „Scribit quidam Nobilis mihi, quod in comitatu Unghwariensi ad Lacum, non procul a Kúpos Oppido, Orlo vocato, praeterito anno Draco vivus visus fuerit, quod saepius ibi contingere memorat idem.“ Azután újabb leírást és képeket közöl olyan csontokról, melyeket a lechovai barlangból (ex Specu Lechoviano) küldtek neki. Magyary-Kossa: Magyar orvosi emlékek. III. 25
