Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 381 träger aussgeben, geholffen, und viel Geldt verdienet, haben darzu genug hin und wieder in den Häusern gestohlen, allwo die Leut aussgestorben nur schlecht begraben worden. Diess Sterben hat gewehret bis ins Jahr waren; es sind viele ungesungen, und ungeleutet hinaussgetragen, und 1661, und nicht viel nachgelassen, allso, dass nicht viel Örter im gantzen Landt gewesen sind, da es nicht an die Pest gestorben ist. In selbigen Sterb sind nur in der Herrmanstadt gestorben 2733 Menschen, in der Helt- ner Gasse sind allein 108 Personen gestorben, allso, dass die Stadt auch grossen Mangel an Mansvolck gehabt; sind derowegen nachmahlen, als der Sterb ein wenig nachgelassen, viel Bürger auss andern Städten und Marckten in die Stadt gekommen und sich alldort gesetzet“ stb. (Gr. Kemény József: Deutsche Fundgruben, 1840., II. 229.) 1392. 1660. Hadi sebészet. — Szalárdi írja az ő Siralmas Krónikájában, hogy mikor II. Rákóczi György erdélyi fejedelem az oláhfenesi csatában halálra sebesült, nem volt közelében sebész, hanem Nagyváradról küldték elébe Csó- kási Márton és Keresztúri Borbély István borbélysebészt. Egy másik helyen azt mondja, hogy a sebészek megszöktek a fenyegetett vár ból, mikor hírét vették a törökök közeledésének; továbbá hogy az utóbbiak mérgezett nyilakat és golyókat használtak a harcban. 1393. 1660. Borbély-munkák árszabása Hevesmegyében. (Tervezet a megye levéltárában.) „Egy öreg szakállos ember feje mosásáért 4 d(énár); szakállatlan ifjú 3 d; gyermek 1 d. Sebek gyógyítását magok Istenre tartó lelkűkre hattuk. Érvágás 10 d., köpölözés 1 d., szappan fontja 9 d.“ Szederkényi: Heves vmegye története, III. 411.) 1394. 1660. Mandragora. — Farsang András és Streinitzer Jakab kör- möcbányai sebész-fürdősök mandragora-gyökeret adnak el drága pénzen Thurn Zakariás ottani csizmadiamesternek. Az „Alraun“, mint „schlechtes Ding, zauberischer Wurzel“, mesés szerencsét hozott a mesternek: minden vásáron az ő portékája fogyott el leggyorsabban, míglen a csizmadia céh nyomára jött a praktikának. A mester bevallotta bűnét, elmondta, mikép csábították az „orvosok“ a gyökér megvételére. A két vádlott eleinte tagadott, de végre is bevallották, hogy ők sózták a mester nyakába a szerencsét hozó gyökeret, melyet a város tanácsa aztán elkobzott s a vádlottakat 20, illetőleg 12 frt bírsággal sújtotta. (Ernyey: Bány.) — A solanum- félék közé tartozó délszaki mandragora emberi alakhoz hasonló gyökértörzse a legrégibb varázsló és bódítószerek közül való, melynek hatása részben az atropinéhoz, részben az ópiuméhoz hasonló (1. Pharmaz. Zeitung, 1917., 185.). Plinius szerint a rómaiak a bor bódító erejének fokozására használták s ezt a hatását Hannibal is igénybe vette harcaiban, mikor az 74. A him és nő mandragora. (A bécsi nemz. könyvtár Codex Neapolitanus-ából.)
