Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
378 Magyar orvostörténeti adattár a nemesekre csak 12 forint büntetés szabatott, míg a népen a 6 forint meghagyatott. E törvényczikk már termesztése ellen is szót emel, úgy a portubák ellen is. Ez sem használt, miért is a fenntebbi törvényt 1686-ban is ruegiíjíták: hihetőleg az akkori szolgabíró restelte büntetni a pipázót, míg maga ment elől a pipázásban. Honnan a tilalmazás 1688-ban ismét meg- újíttatott. E törvények mit sem értek; 1689-ben tehát még keményebbet hoztak, mely azokra, kik dohányt vetnek, földjük vesztését szabá; azokra pedig, kik szívják, főtisztekre 200, regálistákra 50, birtokosra 30, egyházhelyi nemesre 12, jobbágyra 6 forintot vete. De ugyané törvénycikk magyarázza meg sebes harapódzása okát is, midőn azt mondja; „megtiltottuk ugyan, de a büntetéssel a tisztek abutáltak és midőn a szegény embereket exequálták volna is, egyfelől a szegény embernek mai'háját hajtották, másfelől a pipa a szájukba volt.“ így küzde a törvényhozás az élettel. A nemzeti fejedelmek után alkotott főkormányszék a dohányárulást egy görögnek haszonbérbe adja, tehát bizonyos monopolium kezdődik; s mégis a népen egy, két, három forintot csikartak a tisztviselők, míg a gazdagabb körökben a pipázás egész hazában széltibe folyt. Mígnem 1702. mártius 21-én gr. Bethlen Miklós cancellár a főkoimiányszékhez hathatós iratot intézett, melyben megírá, hogy emberi és isteni jogszerűség ellen van, hogy a szegény népet büntessük, míg a dohány haszonbérbe adása s folytonos pipázás által a hatalmasok a törvényt eltörölték. Minek következése lön, hogy a dohány-tilalom határok közé esett, vagyis a pipázás csakis utczán és gyúlékony épületek között kezdett tiltatni. így pipáztuk el a múlt századot 4—5 kron fizetve a dohány fontjait. Sőt mívelhető- ségét maga a kormány elő kezdette már a múlt században segíteni.“ 1382. 1658. Személyi adatok. — a) Schainekherl Dániel pozsonyi orvos. (W., III. 258.) — b) Gunesch János nagyszebeni orvosról lásd Szinnyei m. 1555. A nagyszebeni orvosok közül e században említhető még Sartorius János György, kinek munkája: Hungarorum magyar betegség, hoc est de morbo militari Hungarico dicto, Bamberg, 1684. (Szinnyei, XII. 239.); Johannes Petrolius (olasz); Dauidt fizikus (e kettőnek nevét Bologa után adom); Tutius Márton, kinek vittenbergai doktori értekezése: „De arthritide“ 1683-ban jelent meg ugyanott. (Szinnyei, XIV. 586.) 1383. 1658. Podolin gőzfürdőiről még a 17. században is híres volt, amint ez Zeiller Márton Collectanea (Ulm, 1658.) című művéből (263. old.) kiderül. Fürdőst nem tartottak, hanem a polgárok, felváltva, maguk látták el annak a dolgát. 1384. 1659. Zsidó orvosok. — Ez évben a fiatal Bethlen Miklós „szerelmi bánat következtében“ súlyos betegségbe esett. Mikor környezete megtudta, hogy éppen akkor Segesvárott tartózkodik Máté zsidó, a hírneves lembergi orvos, ki az oláh vajdát is kigyógyította nehéz nyavalyájából, elhívták őt a 18 éves grófhoz. Az ifjú főnemes egy 1736-ban, Amsterdamban ezen cím alatt: „Mémoires historiques contenant l’histoire des derniers troubles de Transsylvanie“ megjelent könyvében elmondja, hogy ez az orvos, ki a — gróf szavai szerint — jótekintetű, Aeskulap-ábrázatú volt, mily ügyesen meggyógyította. A zsidó „orvos“ gyógykezelési módja, melyet a gróf részletesen leír, sejteti velünk, hogy Máté nemcsak derék medikus, hanem kiváló psychologus is lehetett. (Mandl Bernát adata.) Az itt említett emlékiratot Bévérend francia abbé írta, Bethlen Miklós neve alatt. (MKGY.) 1385. 1659. Álhír a rozsnyói pestisről. — „Bosno-Bánnyát III. András magyar országi király az esztergomi érseknek ajándékon adá, kinek lakósi is annak előtte igaz pápisták lévén, ama zűrzavar Zápollya idejében a lutherános eretnekségre állottak. Lippai György, az érsek, sok képen fut
