Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 375 csizmában és mentében jelent meg, mire a tanács 40 itce jó bor fizetésére ítélte. [Lőcse város levéltárában: „Straffbuch der Herren des Käthes“]. Spillenberger gyógyszerész testvére volt az akkoriban nagyhírű Spillen- berger Pál városi orvosnak; fia, Sámuel ugyancsak jeles orvos lett, akinek nevéhez fűződik az első magyar papírmalom felállítása is Dubovinka (Sze- pesvm.) határában. (Csippék, 821.) 1374. 1656. Pestis (Sopronban). — Lásd: Sopron város monogr. (1890.), I. 101. és Corp. Statut., V. (1.) 154. 1375. 1657 .Gyógyszerészek e század második felében: Patikárius András (1657.) a Bánffy-családnál; Stanno kolozsvári gyógyszerész (1690.); Mal- tzarn Joachim soproni gyógyszerész (megh. 1664.). Lásd róluk: Baradlai, I. 166—169. 1376. 1657. Cretinizmus. Ez évben jelent meg Hőfer Farkas H. győri orvosnak következő munkája: „Hercules medicus sive locorum communium medicorum tomus primus“ (Viennae, 1657.). E munka azért nevezetes, mert ebben van először leírva tudományosan a cretinizmus, melynek aetiológiá- ját különben egészen tévesen magyarázza: a betegséget a hegyi lakók reny- heségének és sok zsírral való táplálkozásának tulajdonítja. A szerző 1614-ben született Freisingben (Bajorországban); atyja orvoskari tanár volt s 1647-ben Ingolstadtban halt meg, harminc évi tanári működése után. H. F. ugyanitt "kapta még'urvosi oklevelét 1653-ban, miután már előbb Olasz- és Franciaországban is utazott. Aztán Straubingban, Linzben és Győrött praktizált, majd Bécsbe hívták s itt mint udvari tanácsos halt meg 1681-ben. Könyve 1664-ben és 1675-ben is megjelent Nürnbergben; utóbbi erősen bővített kiadás, melyet nem ismerek, de hosszú címe megtalálható a Lindenius Benovatus-ban (1686.) p. 1051. Mindenesetre érdemes volna a szerző győri működésére vonatkozólag kutatni az ottani városi levéltárban! 1377. 1657. Oláhok iszákossága. — Joannes de Mediolano „Schola Saler- nitana“-jában (Roterodami, 1657.) Sylvius Zakariás rotterdami orvos bevezetésül hosszabb értekezést ír a leonini versről s erre többek közt a következő disztichont is fölemlíti (v. ö. MOE, I. 256.): O Valachi, vestri stomac/n, sunt amphora Bacchi, Vos estis, Deus est testis, teterrima pestis. 1377/a. 1657. Szülőszék használata. Bábák tudatlansága. — Spindler Pál híres pozsonyi orvost egy terhessége negyedik hónapjában levő s vesetáji fájdalmakról, vizelési nehézségekről panaszkodó úrinőhöz hívták. Az ottani bába segédje (famula) a fájdalmakat elvetélési fájdalmaknak nézte, a kifolyó csekély mennyiségű vizeletet pedig magzatvíznek s a szülőszékbe ültette az asszonyt, erőlködésre biztatván őt s azt mondván, hogy már fogja a gyermek fejét. Végre is az erélyes szomszédasszony mentette meg a beteget kínos helyzetéből. Rayger az esethez scholiumban azt írja, hogy a bábák legtöbbje igen tudatlan, olvasni se igen tudnak, parasztasszonyok, a népesség aljából (ex faece plebis) valók „nec ut olim opstet- rices sed verae obstetrices, non opem ferentes (antiquitus enim per p non per b ut hodie scribebantur, quod Th. Bartholinus ex variis Gruteri inscriptionibus probat), sed magis obstantes partui illumque remorantes.“ És ezekre kell reábíznunk gyermekeink életét! — Spindler föl jegyzésében még azt az érdekes megjegyzést olvassuk, hogy a beteget végre is meg kellett katheterizálni s ennek megejtésére a pozsonyi lithotomust hívatta el, kinek „szerencsésen sikerült“ több mint nyolc font vizeletet lecsapolni.
