Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 359 dött és Buda felé vonult. Az erre következő napon Budán ólom- és czin eső esett, úgy annyira, hogy a törökök a vezér-basának tálakban vitték elibe az ólmot és czint. Ugyanazon napon Esztergom mellett a Dunában a halaknak oly sűrű raja hemzsegett, hogy a viz alig volt látható tőlük s még hozzá mindenik kidugta a fejét a vizből. E felett a törökök nagyon elrémiiltek, mert némelyikük erősen állitá, hogy azon évben is, midőn ők Esztergomot megvették, ennyi sok hal mutatkozott. Hogy mit jelenthetnek ezek a hallatlan csodák — melyeket bizonyára még mások is fognak követni — azt egyedül a mindentudó isten tudhatja, a ki mindeneket az ő szent nevének dicsőségére és a mi örök üdvösségünkre igazgat. (Századok, Bpest, 1882., 776.) — Számos más példa is bizonyítja, hogy ezeket a csodás dolgokat (különösen az elsőnek említett égi jelenségeket) külföldön is, nálunk is a pestis előjeleinek tekintette a köznép. 1309. 1642. Pöstyén. — Adamus Traianus Beneschovinus cseh író hosszú verse a pöstyéni fürdőről (Saluberrimae Pistinenses Thermae, Trencsén, 1642.), melyben következőleg írja le, hogy milyen sajátságos módon fürödtek ottan: „Non ibi, ceu thermis aliis, ex fonte perenni Promanat calidae rivus amoenus aquae. Non ibi in exstructa aede lavantur corpora semper, Multa simul multos, una nec umbra tenet: Effodiuntur enium foveae in sabulo, ordine nullo, Parvae, plenae mox, exsilientis aquae. Busticus has operit foveas bene frondibus altae Ilicis aut ramis, populeisque comis. Corporis infirmi, nudatos abluit Artus, Aeger ibi... Si calet, ut nimium nequeas sufferre calorem, Prae manibus Vagus est, contiguusque fluit.“ A fürdő berendezése sem mondható valami előkelőnek, mert még a gazdag urak is nem egyszer szabad ég alatt, szalmán aludtak: „Est ibi magna domus praebens magnatibus aptum Hospitium et gratum, quod reticere nefas. Stat quoque nec una, obscuro casa fulta tigillo, Haud ea versiculis dissimulanda meis. Simpliciter limoque et canna obducta palustri, Grata tamen claris saepius illa viris. Molliter aut pulchre stratum haud quaeras ibi lectum, Aedibus obscuris vix nitor ullus adest. Accipiunt multi dulces in stramine somnos Sub coelo haud raro decubuisse solent. Omnibus haud aditus patet ad laquearia magnae Aedis, vix stabulis delituisse licet, reliqua. A kétíves kis munkában, mely megvan a sárospataki református kollégium könyvtárában, van még egy vers: Ad potores acidularum prope Castellum Sleining [= Schlaining, SzalonakJ in infer. Hungária. Weszprémi IV. 126. a szerzőt Beneschovinus név alatt említi, holott családi neve Trajanus volt s a Beneschovinus jelző csak születéshelyét, a csehországi Beneschaut, jelöli. (Szabó, II. 170.)
