Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
356 Magyar orvostörténeti adattár tavaszi kúrára, liévvizekbe a gyógyulni vagy üdülni vágyókat. A serdüld betegeket török öszvérek húzták a lecticával, székkel vagy kocsival (u. o. 285.). A pöstyéni fürdő mellett Pálffy Pál a bajmóci hévvizet is meglátogatja, dr. Geyger Dániel pozsonyi híres orvos (v. ö. Weszpr., III. 112.) ajánlatára, kit igen dicsér (u. o. 281., 292., 295.). Az utóbbi helyen valami „ariancana nevű curát“ is említ Pálffy, mely „fluctuosus és catarrhosus“ embereknek való s ő maga is átesett rajta, száz aranyat fizetvén érte. Nem tudom, hogy miféle kúra lehetett ez? Talán a közlő hibás másolata? Néhány évvel később a héflejni (= höflányi, Höflein, Sopron m.) fürdőt látogatja meg Esterházy felesége; ezt a fürdőt gyakran fölkeresték dunántúli előkelőink a 17. században. 1293. 1639. Zsidó orvosok. — A MOE, II. 31. már említett med. doctor Sia Leon (héber nevén Ar je Jehuda Sia), I. Rákóczi György orvosa, a zsidó tudománynak lelkes művelője és terjesztője volt. Latinra fordította a Kuzári és a Choboth Halwowoth című zsidó valláserkölcsi munkákat, melyeket ifj. Buxtorf János, jeles hebraista és bázeli egyetemi tanár segítségével, kivel különben tudományos levelezésben állott, kinyomatni szándékozott. Mandl-wsék nem sikerült többet megtudni életéről, csupán azt említi még, hogy 1641. aug. 11-én Hottinger zürichi tanár azt írja Buxtorf- nak, hogy értesülése szerint Sia Leo kikeresztelkedett. (Kayserling: Revue des Ét udes Juives, VIII. 85—86.) 1294. 1639. Sebészek. Fürdősök. — Hansz Schneider fürdős és sebész („Bader und Wundartzt“), ki ez évben Lőcse városában volt alkalmazva, egy keletnélküli iratában elmondja, hogy az erdélyi fejedelem által Marckschdorffnál elfogott sebesültek kötözése és első ellátása reá lett parancsolva s később (mikor már, úgy látszik, a fejedelem eltávozott) a város bírája is ezt rendelte. Kéri, hogy végzett munkájáért a tanács 30 rh. forintot utalványozzon ki neki. A sebesültek sora következő: „1. Christoff Nerrig, ausz Schlesien, von Winsing, ist der Arm von einander gebaut geweszt, sambt den Flachsen und Adern. — 2. Hansz Wenerin, ausz Pommern, von Goldtberg, ist der Ellnbogen von einander gehaut gewesen. — 3. Hansz Braun, aus Hessen, ist der Arm entzwey gehaut gewesen. — 4. Paul ausz Lifflandt, ist auf der Achsel und an die Handt gehaut gewesen. — 5. Carl aus Irrlandt, ist durch den Arm und Achsel, auch in die Handt geschoszen worden. — 6. Henrich von Bautzen ist auff die Schuldter gehaut gewesen. — 7. Hansz Lessel von Crackau, hat unterschiedliche Wunden auff den Kopff und Arm, und Schulter 8 Wunden gehaut gehabt. — 8. Benedict ausz Franckeu ist durch ein Schenckl geschossen gewesen. — 9. Martin Glasz von Olmitz ist die Handt entzwey gehaut gewesen. — 10. Thomas Braun ausz Westfahlen sind auff den Kopff zwo Wunden gehaut gewesen. Hatte also auf diesen 10 Patienten was Statlichs verdienet, begehre aber mehr nicht, als von jeder Person fl. 3., thutt fl. 30.“ (Lőcse város levélt, XII. 103/2.) 1295. 1639. Csáky Anna Franciska az öccsének, Csáky Istvánnak azt írja (1639.), hogy „küldjön nekem oly alkalmas marhát (ex votof), ahhoz valót, kit Thalba küldhessek és egy nehány misét kérünk az szent kép előtt, ebből (a bajból) teljességgel való meggyógyulásomért“. [Deák Farkas: Magyar hölgyek levelei, 269.] 1296. 1640. Gatthy (Gatti) Miklós kassai és Honettel Boldizsár kolozsvári orvosok „1640—50 körül“. (Említi őket Orient, 84., 85., 88.) Gatti dr., úgy látszik, svájci (bázeli) eredetű olasz volt, ki Kassán működött s oly nagy híre volt, hogy az erdélyi főurak s maga a fejedelem is gyakran hívták magukhoz. Fivére Gatti Kornél, kassai gyógyszerész, ki halálakor
