Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 843 némelyek szerint Csáky István, mások (W., I. 163.) szerint Kemény János megölette s hulláját az Olt folyóba dobatta (1630.), mikor konstantinápolyi útjáról visszatért. Kemény János az ő önéletírásában (Szalay-féle kiadás, Magyar Történelmi Emlékek, 1856., 208. I. kötet) ezzel szemben azt írja: „Ügy áldjon meg Istenem, s úgy bocsásson meg is, bogy tudatlan, ártatlan, részetlen voltam halálában; felette igen busúltam rajta“ és Szaniszló Istvánt, Keresztesi Ferencet s Kopasz Bánfi Zsigmondékat vádolja a gonosztett elkövetésével. — Scultetus dr. tragédiáját hosszasabban tárgyalja még Kraus György (Siebenbürgische Chronik; Fontes r. Austr., Scriptores III. I. rész, 84—86. old.), ki szintén Csákyt és a katholikus főurakat okolja s azt is megemlíti, hogy a szomorú végű német orvos holttestét felesége a nagyszebeni kolostorban temettette el. 1240/a. 1630. és köv. Fogászati. — a) Eszterházy Miklós nádor írja a feleségének, Nyáry Krisztinának: „Az elmúlt héten igen kezdett vala az egyik fogam fájni, ki miatt bizony dolog nagy kínokat vallottam, úgy hogy ugyan nem lebete egyéb benne, mint hogy ki kölle vonatnom. Mely fog helyéről majd negyedfél óráig mind szünetlenül jött ki a vér, ki megkönyebbítette a fejemet. — b) Szánthay Mibályné műhibapört indít Demjén János kassai sebész ellen (1678), kinek helytelen kezelése következtében Szántbayné fiacskájának a szája megveszett. (Részletesebben 1. MOE II. 53.) — c) Teleki Mihály, erdélyi kancellár, ki tudvalevőleg 1690-ben, a zernyesti csatatéren (55 éves korában) esett el, már ebben a korban teljesen fogatlan ember volt. Erről ismerték föl tetemét a kutatók 1908-ban. 1241. 1631. Nemességadományozás. — II. Ferdinánd udvari orvosát (előbb kézsmárki városi orvost) Augustini Ke- resztély med. doktort, a bécsi füvész- kert megteremtőjét, „ab Hortis“ előnévvel (Bécs, 1631. november 3-án Siebmacber szerint, április 6-án Weszprémi, február 6-án Förster Jenő: Köziem., II. 39. szerint) fiaival (Renatus, Keresztély és György) egyetemben megnemesíti. Förster szerint, ellentétben a magyar Siebmacber nyilvánvalóan helytelen adataival, Szepes vm.-ben 1631. nov. 3-án hirdették ki. Az eredeti és annak egyszerű másolata Szepesmegye levéltárában (12. sorszám és 24. sz. alatt az „Acta investigationis nobilium“ c. iratcsomóban). Keresztély utódai az Abhortis nevet használták. — A címerpajzsban kis kert fakerítéssel és közepén lombos fenyőfával, fent (a sisak fölött) ugyanez, két oldalán két szarv, illetőleg kürt; (v. ö. Siebmacher—Csergheő: Der Adel von Ungarn, 1893., 1. old.). Szinnyei (TV., I. 7. után) azt mondja, bogy Augustini „magyarországi természetrajzi múzeumot szándékozott felállítani“; erről azonban III. Fer- dinándnak Weszpréminél közölt levelében nincsen szó, hanem csak arról, hogy A. varios lapillos ac varias raritates (curiositates) szándékozik Magyarországon gyűjteni s ezekről könyvet írni és kiadni. Ha pedig csakugyan múzeumot akart csinálni, annak bizonyosan nem Magyarországon, hanem Bécsben lett volna a helye, — more consueto! 70. Augustini ab Hortis címere. (Siebmacher után.)
