Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
312 Magyar orvostörténeti adattár 121.) 1643-ban Révay Ferenc fürdőzik ott a családjával s ide írja neki Homonnay Mária, hogy két leánya: Liszthius Jánosné es Illésházy Gáborné is szeretne odamenni a hévízbe, „de minthogy most sok vendég1 nép van ott, netalántán alkalmatos szállások sem lehetne“; de ha Révay szerez nekik szállást, vagy két hétre odaengedi őket (u. o. 297—298.). 1119. 1607. Pestis Felsőmagyarországon. — Thnrzó György írja Kassáról (1607. febr. 10.), hogy „Tökeli (Thököly) szegin ez elmúlt vasárnap holt meg pestisben, feleségét........nevetéssel telles bánatban és keserűségben hagyván utánna.“ (T húr zó lev., II. 166.) 1120. 1608. Köztisztasági intézkedések Segesvárott. (Lásd Corp. Statut., I. 552.) 1121. 1608. Cascus János dr., Pozsony város orvosa (Doctor Johannes Cascus bestellter Medicus), panaszkodik fizetésének leszállítása és a szolgálatból való elbocsátása ellen (Vámossy, 25.). Megjegyzendő, hogy egy Cacus (Caecus, Cascus, Coecus, Czekuss) János nevű magyar sebészről is szó van, kit azzal vádolnak, hogy egy pozsonyi polgárnak erős hashajtót adott s ezzel halálát okozta, ezértis a tanács meginti s ismételve figyelmezteti, hogy ne merjen belső szereket adni. Lábszáramputációt is végzett (u. o., 70., 71., 83.). A kettő azonos? 1122. 1608. Anabaptisták. — Thurzó György és a felesége egy újkeresztyén (anabaptista) sebészt küld Homonnay úrhoz. (Thurzó lev., II. 237.) Áldássy A. írja (Könyvsz., 1892/3., 274.), hogy a M. Tud. Akadémia lefesttette Marsigli képeit a magyarországi viseletekről s ezek közt a 24. és 25. számú kép egy anabaptista férfit és nőt ábrázol. 1123. 1608. Gyógyszerészek. A soproni városi gyógyszerészt elbocsátják s másikat keresnek, ki frissebb és jobb gyógyszerekkel van ellátva. (Corp. Statut., V. [2.] 120.) 1124. 1608. Aphrodisiaca. Asparagus officinalis (spárga). — Madács Gáspár írja az ő kéziratos „Házi apatekájában“: „Spárgának gyükerét ételben hoz(z)ád venni igen jó; indulatot hoz embernek, szerelemre gerjeszti.“ Ehhez Weszprémi (III, 237.) hosszú értekezést fűz a spárga aphro- disiakus hatásáról, saját debreceni tapasztalatai alapján is azt mondván, hogy a turiones asparagi megnöveli a férfiak nemzőképességét, ellenben sterilekké teszi a nőket. Madács Gáspárnak ezen kéziratát Weszprémi eredetiben olvasta; azóta eltűnt. A Nemzeti Múzeum újabb szerzeményei közt van egy kézirat gróf Balassy Pétertől (1713-ból), melynek címe „Házi patika“. E kézirat Címlapján azt olvassuk, hogy Madács Gáspár munkája után készült. Deési Daday András (v. ö. Magyar Orvos c. folyóirat 1930. évf., 24. szám és 1931. 1—2. sz.) kiderítette, hogy Balassy kézirata sem rendszer, sem tartalom tekintetében nem tekinthető a Madács-féle mű másolatának. (Ez utóbbiról Ernyey József megállapította, hogy Madács használta ugyan munkája írásakor Mattiolit, de nemcsak hogy szolgailag nem követte, hanem sokszor ellentétbe is került vele. Ennélfogva sem Madács, sem Balassy nem tekinthető úgy, mint Mattioli cseh Herbáriumának egyszerű fordítója; azt azonban, hogy honnan szedték össze munkáik anyagát, ma már bajos volna eldönteni.) Balassy kéziratának, mint tudományos munkának nincs értéke, ellenben nagyon érdekes nyelvi és néprajzi szempontból, mert igen sok népies és babonás kezelésmódról értesít bennünket (az aranynak gyógyszerül való használata; arany víz készítése fejfájás, gyomorgörcs, szívfájdalom ellen; nagyon sok a szülészetbe és nőgyógyászatba vágó recipe és kezelésmód, unicornu használata nehéz szülések alkalmával stb.; a gyermekbajok ellen is sok népies gyógyszer recipéjét közli, többek közt a gyermekek dsvdu2/-betegsége [húgykőf] ellen valót [„szép szőllő“-vel,
