Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
308 Magyar orvostörténeti adattár az egész mestereket egyben hinia (consilium!) és az sebest meglátnia, büntetés alatt.“ (Corp. Statut. V. [2.] 104.) 1112. 1606. Elhullott állatok eltakarításának kötelessége Besztercebányán: lásd Corp. Statut. IV. (2.) 249. 1113. 1606. Bocskay István betegsége és halála. — Bocskay fejedelem ismételve kéri Illesházyt, bogy sürgősen küldje el hozzá (Kassára) azt a nagyszombati vagy pozsonyi orvost, kikről már előbb szó volt köztük. Akár évi fizetést kér, akár másféle honoráriumot, szívesen megadja neki, csak segítsen súlyos baján. Illésházy többek közt egy orvosasszonyt is küld (Trencsénből a fejedelem gyógyítására, kit ez megköszön, azt írván, hogy „efféle orvosok közül eddig ennél tudósabb hozzánk nem akadott. Magunkat is igen biztat, hogy minden kétség nélkül meggyógyít. Istentül kevánjuk, hogy nyújtsa áldását orvoslására“ stb. (T. T., 1878., 318., 324., 612.) A kassai orvosok véleményét Bécsbe is elküldi a fejedelem, hogy az ottani orvosok (valószínűleg az egyetemi tanárok) nézetét is megtudja, továbbá gyógyszereket hozat az osztrák fővárosból (u. o. 630.). — Más alkalommal (1606 július 4. Kassáról) azt írja Illésházy Istvánnak; „Farkas Gergelre bíztuk, hogy nekünk egy igen fő és szép termés rubintot keressen ott fönn; mennél jobbnak és szebbnek, öregebbnek szerét teheti, kit nem az ékességért keresünk, hanem mind az doctorok és egyéb körülünk való tudós emberek adják tanácsul ez nyavajánk ellen, akiben vagyunk, hogy annak testünkön való viselése karunkon vagy másutt igen hasznos volna.1 Kegyelmedet is szeretettel kérjük legyen segítséggel mellette, mennél jobbat és szebbet találhat, szerezzen olyat, az árával ne gondoljon kegyelmed, ha kétezer, három, négy, ötezer forint érő lenne is megadatjuk örömest csak találjanak olyant igaz termést, öreget, ki ugyan fő legyen és azt a pénzt megérje.“ (T. T., 1878., 304.) — Eleázár zsidó orvos (III. Zsigmond lengyel király orvosának) szerepéről Bocskay betegségében és a mannilla (maniela?) nevű gyógyszerről lásd MOE, II. 31. (Kétségkívül Eleázárra vonatkozik Illésházyné Pálffy Katának Thurzó Györgyhöz 1606. aug. 15-én intézett levelében az, hogy „Bocskay uram mégis beteges, mind a két lába térdig megdagadott; Krakkóból hoztak doktort neki.“) — Bocskayt állítólag megmérgezte a kancellárja Kátay Mihály, mikor a fejedelmet vacsorán látta magánál. (Mikó: I. 101.; III. 97. és köv., hosszú egykoní vers az esetről; továbbá Szilágyi, 110.) Emiatt Kátay még a fejedelem életében börtönre vettetett, kinek egy gyanús levelét is elfogta Nyáry Pál főudvarmester s erre a felingerült hajdúk kihurcolva őt börtönéből, Kassa piacán a pellengér előtt felkoncolták. (V. ö. Boldizsár K.r Bocskay hadi népe [1906], 58.) Hogy a mérgezés csakugyan megtörtént e (a „bécsi kéz“ müveként), az ma sincs tisztázva. Az egész kérdést behatóan tárgyalja Makoldy Sándor az Előőrs c. hetilapban [II. évf., 6., 7. és 8. sz.] — A külföldön is az volt a híre, hogy a fejedelmet a kancellárja mérgezte meg, ezt azonban senkise bizonyította rá Kátayra. (V. ö. Kemény Lajos: Száz., 1904., 770.) Némelyek (Schmeitzel) Bocskay halálát valami szerelmi ital következményének tulajdonítják: „alii de philtro loquuntur, quod Catay (Kátay) per foemellam illi procuraverit.“ (L. Ipolyi: Magyar mythologia, 1920. kiad., 199.) — Jellemző az akkori papi morálra, hogy a 1 Bocskay ekkor már vízkóros állapotban volt s maga is meg volt győződve róla, hogy ez Kátay mérgének a következménye (1. alább). A rubinról s a vele rokon drágakövekről ősidők óta azt tartották, hogy leghatalmasabb ellenszerei a mérgezéseknek (v. ö. Fühner, 122.).
