Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
304 Magyar orvostörténeti adattár 36.; forrásutalásokkal. Egy október 3-i adat szerint a járvány erősen dühöng Torda, Doboka és Szolnok erdélyi vármegyékben. Basta György hadvezér megparancsolja Dobokamegye rendéinek, hogy fej- és jószágvesztés terhe alatt senkise merje elhagyni lakóhelyét és a vármegyét. Veress: Basta, II. 102.) — b) Budán és Érsekújvárt: lásd Thurzó lev., II. 43., 46., 57., 69., 71., 74. — c) Lásd továbbá: Lauschmann, 24. és Kemény, ETT, II. 32. 1099. 1602. Josephus (Gallus natus), brassói orvos. (Quellen, V. 135.) 1100. 1602. Ispotály. — Ruszkai Dobó Ferenc, Barsmegye főispánja, sárospataki házát minden hozzátartozó földekkel, réttel, szőlővel, malommal s hozzá még 4000 forintot ispotályul hagyja a pataki szegényeknek és betegeknek; egyszersmind az ispitálmester fizetéséről is gondoskodik. (Radvánszky: Magyar családélet és háztartás, 1879., III. 203.) — b) Basta György hadvezér a kolozsvári ispotály (xenodochium) mérai birtokrészét adómentessé teszi és elrendeli Haller Gábor fődézsmabérlőnek és Kolozsvár városa tanácsának, hogy e porció után semmi árendát ne szedjenek. (Veress: Basta, II. 120, 163.) 1101. 1603. Pestis. — a) „Az Istennek rettenetes ostora az dög halál köztünk vagyon.“ Báthory István országbíró végrendeletében (Száz., 1890., 140.). — b) Mikó Ferenc anyja Brassóban pestisfertőzés következtében meghal. (Mon., II. oszt,, VII. 163.) — c) Pestis Besztercebányán és Úrvölgyön, hol a járvány annyira kipusztította a lakosságot, hogy a bányamester mellé Tirolból kellett segédet hozatni. (Jurkovich.) — d) Pestis Erdélyben. Mi volt egyik föoka annak, hogy a pestist nem lehetett kiirtani a magyar földről? — „In Siculia porro in eo pago, ubi triduum posuerunt (Argentus jezsuita atya és hét társa), plures quotidie peste confecti efferebantur. Sed illi populi, sicut et reliqui, tam Hungari, quam Transylvani, non solum pestis contagionem non fugiunt, sed etiam pro magno scelere habent, si quis timore pestis vel solum vertat, vel hominum ea lue correptorum familiaritatem devitet. Aiunt enim, pestem esse poenam a Deo inflictam: quare qui illam fugiat, Deum ipsum cum Jona fugere velle videatur.“ (Veress Endre: Annuae litterae Societatis Jesu de rebus Tran- sylv., 1921., 89.) Ez volt a következménye annak, hogy hosszú évszázadokon át verték a nép fejébe, hogy a pestis nem más, mint Isten verése, emberi bűnök miatt az emberiségre mérve! — e) Erdélyben. „Atrocissima pestilentia, quae omnia pariter summo luctu, lachrymis et squalore implevit,“ Azután elsorolja, hogy az előkelők közül is milyen sokan pusztultak el a szászok között pestisben. (Trausch, I. 217.) — f) „Nachdem die Taubsucht, so die Ungarn Hagymás heissen, aufhöret, so hat die Pestilenz mehr denn ein Jahr gewähret, woran so viele gestorben, dass kaum der vierte Teil überblieben.“ (Sutoris krónikájában. Quellen, IV. 14.) V. ö. MOE, II. 296. — g) Pestis Nagyszebenben: Sigerus, II. 89. — h) Brassóban. Elhaltak névsora: Quellen, V. 13. Nagy pusztulást okozott (u. o. 142.). Május végén kezdődött, öt hónapig tartott, némely napon százon felül haltak (u. o. 157.). Tertia et gravissima calamitas: atrocissima pestilentia, quae omnia ima pariter et summa luctu, lacrimis et squalore implevit (u. o. 326.). In diesem Johr ist ein grosser Sterb gewesen, also dass auch 70 Leichen sein gewesen (Brassóban) an einem Tag (Bánfi Péter naplójában, u. o. 418.) — i) Egész Erdélyben hatalmas pestis, éhség, háború; az emberek lovat, kutyát, macskát, medvét, farkast, rókát, sőt emberhúst ettek és árultak (u. o. IV. 44., 55., 160.). — j) Erős pestis ez év szeptember, október,
