Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
29* Magyar orvostörténeti adattár ben a szegényebbek 1—2 nap múlva már munkához látnak. Japánban szekrényszerű, oldalsó és hátsó felülettel bíró székeket használnak s a szülés ülő helyzetben történik. Hogy nálunk hogy állott a szülőszékek dolga, arról nincs még kellő számú adatunk. A nép közt nem nagyon volt elterjedve a használata, annyi bizonyos. Régebben nálunk földön, gyékényponyván, két szék közt lekuporodva vagy a szék szélére ülve, történt a szülés az alföldi szegény nők körében (Ethnographia, XXX. [1919.], 84; Hódmezővásárhelyen). „Én ezen a vidéken (Hajdú megyében) sohase láttam szülőszéket“ — írja nekem Liszt Nándor — „az itteni (debreceni) múzeumban sincs ilyen. A mi falusi parasztasszonyaink jórésze még a földön szül guggoló helyzetben, fél fara alatt zsámollyal (lásd értekezésemet az újszülöttek trismus- tetanusáról, Gyógyászat, 1904.)“ A dunántúli ismert gyűjtőket: Darnay Kálmánt és Gönczi Ferencet is megkérdeztem, de ők sem láttak ottan régi vagy új szülőszéket sehol. „Most hallok róla Öntől először“, írja az utóbbi, „pedig én többezer háznál fordultam meg néprajzi tárgyak kutatása végett. A népnél használtak s használnak most is székeket a szüléshez, de ezek rendes hátas- és kisszékek. Régente a parasztnő csaknem kivétel nélkül a puszta földön vagy rossz ruhadarabbal leterített szobaföldön szült az ágy előtt. A szülési helyzetnek már egy haladottabb formája volt, mikor a nőt két székre ültették, úgy hogy egyik combja az egyik, másik a másik széken feküdt s az adott percben a férj fel-felemelte a vajúdó nőt, hogy meggyorsítsa a magzat kitolását.“ A budapesti néprajzi múzeum gyűjteményében is eredménytelenül kerestem a szülőszéket, de azért nem egészen hiába jártam ott, mert a múzeum igazgatója, Bátky Zsigmond úr, dr. Pavel Ágoston szombathelyi tanár úr múzeumi gyűjtésére hívta fel figyelmemet, ki a rábamenti vend falvakban talált szülőszéket. Sajnos, Pavel úrtól sem tudtam közelebbi adatokat szerezni a szülőszékek ottani használatáról. Ernyey József t. barátom is említette nekem, hogy valahol — talán a poprádi múzeumban — látott egy szülőszéket; továbbit azonban erről sem tudok, mert ez a múzeum mostanában cseh uralom alatt van, tehát magyar kutatónak hozzáférhetetlen. Végül Pataki Jenő. az erdélyi magyar orvostörténeti emlékek nagyérdemű gyűjtője, említette nekem, hogy egy kolozsvári régiségkereskedő Kornis gróf padlásán akadt rá egy régi szülőszékre; ennek fényképét azonban nem kaphattam meg s így azt sem tudhatom, milyen idős lehet1? Régibb orvosi munkákban több helyütt nyomát találjuk a szülőszéknek. így mindjárt elsőnek említhetem Weszpréminek 1766-ban megjelent könyvét: „Bábamesterségre tanító könyv“ (9 rézmetszetű táblával; az első magyar szülészeti könyv!). Ebben ott látjuk a szülőszék képét is; Wesz- prémi könyve azonban nem eredeti termék, hanem Crantz Henrik Nép. Jánosnak, a szülészet első bécsi tanárának, illetőleg lektorának „Einleitung in eine wahre und gegründete Hebammenkunst“ c. 1756-ban megjelent műve fordítása. Crantz és Weszprémi idejében (Mária Terézia uralkodása alatt) kétségkívül eléggé divatban volt a szülőszék, legalább is az úgynevezett jobb körökben. Maga Mária Terézia, ki ugyancsak tapasztalt nő volt szülések dolgában, többször ír leveleiben a szülőszékről; egy alkalommal küld is egy ilyet Ferdinánd főherceg feleségének (Alfred Ritter v. Arneth: Briefe der Kaiserin Maria Theresia an ihre Kinder u. Freunde, I. 220.), később azonban azt írja a főhercegnek:
