Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 265 leiében. Adalékok Zemplén vm. történetéhez. VIII. 25.) — A kígyókő (Lapis serpentinus) igen híres orvosságos kő és amulett volt hajdanában, melyet leginkább gyűrűkben viseltek. Már 1544-ben is olvasunk róla, Csapy Gergelyné menyasszonyi hozományának leltárában: ,,két kisseb aran gyűrő, egyikbe rubint, másikba kígyó kű“ (u. o. IV. 275.) és Bethlen Gábor végrendeletében is előfordul, mint olyan kő, melynek a fejedelem minden szerencséjét köszönhette. (Ethnogr., IX. 325.) Az a babona fűződik hozzá, hogy mikor a kígyók (párzásuk idején) seregestől összebújnak, szájukból tajtékot fújnak s ez kővé keményedve adja a csodás erejű orvosságos követ. Állítólag hindu eredetű babona. (Ethnogr., XIII. 143.) Magyar néprajzi adatok róla: u. o. XV. 32. (Gönczi Ferenc); VII. 478. (Hermann Antal); XIII. 377. Ezzel a babonával függ össze a kígyókövet fújni vagy egy követ fújni (egy gyékényen árulni, konspirálni, ármányt szőni, fondorkodni) szólam is, melyről bővebben 1. Kertész Manó: Szólásmondások, 1922. 105. — Ami a kígyókő mivoltát illeti, ez nagyon különböző lehet. A ceyloni kígyókő a chlorofánnak (a fluorit egyik ritkább változatának) bizonyult (Ethnogr., VII. 479.). Szentesen valami „őskori ékszert“ tart a nép kígyókőnek, mely agyagból, kőből vagy csontból való is lehet (u. o. XII. 377.). Göcsejben egy színtelen, áttetsző, üveghez hasonló kvarcféleség szerepel kígyókő gyanánt. Az Ipolyi Magyar Mythologiájá- ban (II. kiadás, 1929, 2. köt., 348.) említett kígyókő, illetőleg „kígyókirálykorona“ pedig nem volt más, mint fejletlen malacfog, mely a burkát éppen áttörte s mely valóban olyanforma, mint egy kis csontkorona. 1014. 1595. Prostitúció. Syphilis. — A katonák táborait bármi célból felkereső nők zsákba varrva, vízbe dobandók. (Corpus juris Hung — Linzb., I. 214.) 1015. 1596. Kórházak. — Az 1596. évi országgyűléshez először általánosságban törvényt katonai kórházak felállításáról és a sebesült vagy beteg katonák rendszeresebb ápolásáról. Budolf király 7. törvénycikkének 30. szakasza az országban állandó kórházakat tervez ugyan, melyben királyi orvosok és felcserek gyógyítanak, de az óvatos rendek, akiknek szomorú tapasztalatai voltak az elszállásolt külföldi katonaság garázdálkodásairól, ezt úgy módosították, hogy minden táborban legyen e célra néhány sátor. Ezek karbantartására készségesen ismét megszavazták a 10 denárnyi rendkívüli adót. A módosításnak másik oka az lehetett, hogy a városokat meg akarták óvni a járványos betegségek behurcolásától. Buda 1686-iki ostromának egyik közel egykorú képén ilyen sátrak láthatók a Margitszigeten, melyek előtt a sebesülteket csuhás barát vigasztalja. 49. Göcseji kígyókövek. (Gönczi Ferenc képe után; Ethnogr., XV. 1904. 32.).
