Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
242 Magyar orvostörténeti adattár 953. 1583. Sebészek. — A sárospataki borbélycéh rendszabályai. Lásd 1607. évszáni alatt! 954. 1583. Squarcialupi Marcell, Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem olasz udvari orvosához intézett levelek: T. T., 1881., 489—492. és 1882., 13. (1606.) Évi fizetése eleinte 400, később 500 frt. (Y. ö. W., I. 174. és MOE.) Erdélyi (főleg hittérítői, unitárius vonatkozású) működéséről lásd Veress Endre: Epistolae et acta jesuitarum Transylvaniae (1913.) II. 310. (a tárgymutatóban). — L. továbbá Yeressnek Berzeviczy Mártonról szóló életrajzában (M. Tört. Életrajzok, XXVII. 1911.) 7. old. 955. 1583. Simonius Simon. — a) Báthory István lengyel király száz forintot utalványoztál orvosának, Simonius Simonnak, ily című munkája kiadására: Disputatio de putredine (Veress Endre: Fontes rerum Hun- garicarum, III. 199.). — b) Ezen Simoniust (kiről 1. még MOE, I. 76.) következőleg jellemzi Zierotin Károly, a kiváló cseh államférfi, Rirnay benső barátja, 1591. évi naplójában: „Prandium sumpsi domi meae. Ei interfuit Carolus Liehtenstenius et Simon Simonius, Lucensis medicus, vir sane omni doctrina cultissimus, caeterum levissimis moribus et spurcissimo ore, gratus nobilitati, quae ut plurimum scurris delectatur“ (Ipolyi, Rim., 31.). — c) Simonius-szal kapcsolatban, Báthory István lengyel király utolsó betegségéről, haláláról (1586.) és olasz orvosai veszekedéséről következőket írja (Nemzet, 1888., 291. szám, okt. 21.) Szádeczky Lajos: „A királynak két udvari orvosa volt Lengyelországban, mindkettő olasz. Az egyik egy öreg sebész, Buccella Miklós, akit Báthory még erdélyi fejedelemsége alatt hívott udvarába a páduai egyetemről; a másik egy fiatal elméleti professor, Buccella egykori tanítványa Simonius Simon, aki Rudolf császár udvarából ment át a lengyel király udvarába. Maga Buccella kívánta, hogy collegát nyerjen, mert a király nagy ellenszenvvel viseltetett minden orvosság iránt s nem szívesen követte orvosai tanácsát, így került Simonius, az egykori lipcsei egyetemi professor, Wesselényi Ferenc, Berzeviczy Márton s maga Buccella ajánlatára Báthory mellé, gazdag javadalmazással. Orvosra pedig nagy szüksége volt Báthorynak, mert bár erőteljes s kiválóan edzett férfiú vala, jobb lábán egy nyílt sebet hordott, melyet még Erdélyben kutyamarásból kapott. Ezt először német chirurgusok gyógyítgatták s be is forrasztották, de úgy hogy majdnem életébe került; „a seb vissza fojtott mérges matériája a fejére vette magát“. A bécsi udvarban az volt a híre, hogy a hatalmas ellenfél gutaütést kapott. Ekkor vette át a fejedelem kezelését az olasz Blandrata s az erdélyi orvosokkal konzultálva, megnyitotta a sajgó sebet s szabad lefolyást engedett a mérges matériá-nak. A fejedelem alig hogy lábra állhatott, űzte a vadat a görgényi és más rengetegben s a boritalról is csak három hónapon mondott le. Sebe időközönként megújult s jóformán mindég orvosi kezelést igényelt. Ekkor hívták le Erdélybe a hírneves olasz sebészt, Buccellát, ki aztán állandóan a fejedelem mellett maradt s elkísérte Lengyelországba is. Orvosi kezelése üdvösnek bizonyult: a király duzzadó egészséggel harcolta végig a porosz, majd a három évig tartó orosz hadjáratott, panasz nélkül tűrte a legerősebb hadi fáradalmakat s béke idején nagy szenvedéllyel hetekig elvadászgatott a litván őserdőkben medvére, bölényre s ilyenkor eledelül hideg sültnél, italul erős magyar bornál s nyugvóhelyül egy medvebőrnél egyebet nem kívánt. Simonius Simon 1582-ben jött a király udvarába s mint afféle nagyratörő fiatalabb ember újításokon törte a fejét. Hogy a király kegyét megnyerje, felhasználta az
