Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)

Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)

Magyar orvostörténeti adattár

7

prurigók, toxidermiák stb. tarka egyveleg-e gazdagította a valódi rüh kórképét. Találunk azonban leírásokat is, melyekben világosan fertőző betegségről van szó: „felette szükség az franczus es rühes emberiül magunkat onunc“,1 vagy „mint a rühes juhokat, kí-rekesztenék a jámborok-küzzü], hogy meg ne rühesítsék az egészséges tagokat“.2 Rendszerint azonban a rüh szóval hajdan sokféle bőrbajt jeleztek. Dudith András egy esetében például, melyet egy, 1578. okt. 26-án Monavius Péterhez címzett, de a nagy közönségnek szánt levelében leírt, egy „nemes“ scabies perpetua sicca-ban szenvedett, s a leírásból látszik, hogy pruritus universalisa lehetett. Ö sar- saparillával, guajakfőzettel, higanykenőccsel eredménytelenül kezelte, míg Pedemontanus a beteget antimonnal meg nem gyógyította. (Nékám 36., hol egész fejezet szól a rühről orvostörténeti szempontból,

bő forrásutalással; továbbá 1. MOE II., a tárgymutatóban.)

9. 1075. — a) Savanyúvízforrás Esztergom mellett. „Rivulus decurrens iuxta fonticulum, qui habet aquam quasi acidam.“ (I. Géza okmányában. Linzb. I. 12.) —

b) A szt. Benedekrendiek ispotálya (xeno- dochiuma) a Garam mellett (Linzb. Eg. 21.)

10. 1082/3. Lepra. — a) „Magna via, quae... descendit ad locum, qui dicitur puteus leprosorum.“ (Veszprémmegyében.)

„In villa Scerente habet ecclesia... tres servos, hospites jobagy septem, calefactores stubae (hypocausti) quatuor. (Fejér, Cod.

VI. [2.] 351., Linzb. I. 13., MOE I. 172. —

b) A bélpoklosság szóról lásd MOE II. 287.

— c) Szt. István sírjának felbontásakor csodálatos illat volt érezhető, melynek be- szívására a leprások bőre megtisztult, a béna emberek meggyógyultak (leprosi mundam cutem, paralytici salutem ... meruerunt.) Szt. Imre sírjánál és szt. László temetésekor is történtek, a legenda szerint, hasonló csodás gyógyulások. (Nékám: Adatok a lepra történetéhez hazánkban. Orsz. Orvos-Szövetség, 1906. évf.

171. Számos más történeti adattal, forrásutalásokkal, melyek az eredetiben nézendők meg.)

4. Szűz Mária a harcokban megsebesült szt. László fejének sebeit gyógyítja. (A szt. Lászlóról szóló vatikáni képes kódexből.) 14. század.

11. 1090. Fürdők. — Szt. László a szt. Jobb tiszteletére klastromot alapít és duos domos abluentium csatol hozzá. {Nékám, 5. V. ö. 1169. évszám „Fürdők“.)

Salamon Ferenc szerint {Száz. 1876. 798.) már a honfoglaláskorabeli magyarok tisztaságkedvelő nép voltak, épp úgy, mint a mohamedánok. A tisztaság kedvéért mondhatni kopaszra nyiratkoztak, a fürdés pedig rendes szokásaik közé tartozott, szintúgy tábori bútoraikhoz a fürdő, mely oly kényelmes és célszerű volt, hogy Konstantin császár is utánozandónak tartotta és a tábor rendezőjének meghagyta, hogy számára mindig álljon készen a turk fürdő, vagyis a szkita csergát, börmedencével.

Félegyházi: Az keresztieni igaz hitnek részéiről való tanítás. Debr. 1580. Pázmány: Igazságra vezető kalauz, Posom, 1623. 313.