Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
190 Magyar orvostörténeti adattár dott: a „Santa Mannius“, vagyis sánta Mannius, ahogy Udvardy György említi egyik levelében (1560. dec. 13., Bécs; OL). „Az favizet (Dee. lignorum?) hat óra korban vette hozzája“ (a nádor) és körülötte forgolódtak Aichholtz dr., Julius dr„ Rybera dr., István és (Kőrös) Gáspár dr„ Quadrio sebész és a nádor komája: „az Santa Mannius“. Aichholtz és Quadrio kötözték Nádasdyt, kinek különösen az előbbi tetszett, mert „könnyű keze vagyon az vele (való) pepecseléshez“ és mert „nem sok szavú.“ Nemsokára azután a nádor heréjén levő fistulák „likacskáit“ egybemetszették, sok genny jött ki és a beteg láza csökkent. Maniusnak egy Nádasdyhoz (Bécs, 1560. nov. 26.) intézett olasz levele is megvan az OL-ban, melynek latin címzésében szintén „compatri suo semper osservandissimo“-nak nevezi a hatalmas magyar főurat s utasításokat ad „heredaganat“-jának és flstu- lájának kezelésére vonatkozólag. Ezen Manio (Manius, Mannius claudus, de Mannis) Antalról és bécsi működéséről számos adat található az Acta Yindob., III. és IV. kötetében. A negyedik olasz orvos, kinek nevével többször találkozunk a Nádasdy-levelekben, a fentebb már említett Julius dr., ki nem más, mint Julius Alexandrinus (v. ö. MOE, II. 120.). Kiváló ember, kiről Bergmann (Medaillen auf berühmte u. ausgez. Männer d. österr. Kaiserstaates, 1858. 111. old.) ezeket írja: „Julius Alexandrinus oder Ales- sandrini von Neustain, im J. 1506. zu Trient geboren, ein Günstling des Cardinals von Madruz studierte Philosophie und Medizin, kam an König Ferdinand’s Hof, ward dessen wie seines Sohnes Maximilian II. und Enkels Rudolph II. Leibarzt, schrieb 1575., „De sanitate tuenda“, und starb 1590. in seiner Vaterstadt. Siehe über dessen Leben und Schriften v. Khautz’s Versuch einer Gesch. der österr. Gelehrten, 1755., 204.“ L. még: Acta Vindob., IV. 128. — Itt említhető végül dr. Malatesta Frigyes, szintén olasz orvos, kitől öt, Nádasdy Tamáshoz intézett (részint Pozsonyban, részint Bécsben és Mantuában kelt) levél maradt; az egyikben (Mantua, 1554. nov. 28.) sérvkötőket küld N.-nak, kívánva, hogy azokat sikerrel használja s még a törökök elleni harcaiban is hasznára legyenek. Ez is a császár orvosa volt, ki nagyon meg lehetett elégedve N.-val (1. 1557. aug. 25. Bécsben kelt hálálkodó levelét.) Egyik olasz levelét (bizonyos pilulák és electuarium dolgában) Delphio Cézár artium et medic, doctorhoz intézi (Pozsony, 1542. nov. 26., az OL-beli Nádasdy-levelek közt, úgy mint az előbbiek is), ki akkor Nádasdynál, Sárvárott, tartózkodott, talán szintén a heresérv kezelése végett, mellyel régtől fogva igen sok baja volt a vitézi életet élő, sokat lovagoló N.-nak. — Az itt felsorolt néhány adat is bizonyítja, hogy a 16. század első felében a legkiválóbb bécsi sebészek egytől- egyig olaszok voltak, s ezek hozzánk is (kivált a dunántúli részekbe) gyakran ellátogattak. Egyik napilapunk régebbi számában (Budapesti Hírlap, 1892. szept. 21.) névtelen szerző rövidebb cikket („Olasz orvosok Magyarországon“) tett közzé a nálunk járt olaszokról. Weszprémi adataiból kompilált kis közlemény, melyből itt csak a következő pár sor érdekelhet bennünket: „Észtéi Hippolit, esztergomi érsek, majd egri püspök udvartartási számadáskönyveiben több olasz orvossal találkozunk, nevezetesen Benzo Ágostonnal és Sbizzarino Benedekkel, kik közül az első 200, a második 300 magyar arany fizetéssel bírt. Ariostonak, Magyarországról szóló szatírájában szó van még két más olasz orvosról is: Valentináról és Alessandroról.“ 768. 1557. Kőrös Gáspár dr. érdekes levele (1557. ápr. 10., OL) Nádasdy Tamásné betegségéről, melyben részletesen megírja az érlökés, vizelet stb. minőségét és azt, hogy a nádorné fejfájása ellen ibolyákat rakott a feje
