Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 3. (Budapest, 1931)
Magyar orvostörténeti adattár (1000-1700)
Magyar orvostörténeti adattár 171 Miklós leányának esküvőjére, de halotti torokra is {Arch, sieh., N. F. XX. 5.) Ugyanitt (H. Herbert cikkében) a 16. századbeli nagyszebeni gyógyszerészek története is részletesebben van tárgyalva. Hogy milyen nagy különbség van a mai és az akkori gyógyszerrendelés természete közt, azt érdekesen bizonyítja a nagyszebeni városi gyógyszertár gyógyszerkészlete, melyről az 1580. évi leltár részletes felvilágosítást nyújt. Míg manapság 10 g castoreum egy évre is elegendő volna egy olyan kis városban, addig az akkori nagyszebeni gyógyszertárban 15 font és 12 lat castoreum volt készletben, melynek ára 6 forint 15 dénár volt, míg manapság (a békében) ugyanennyi orosz castoreum ára 5600 (békebeli) korona volna; ezzel szemben csak 12 lat kámfor volt az ottani patikában, melynek ára 2 forint 39 dénár volt (holott ennyi kámfor nálunk a béke idejében nem került volna többe 60 fillérnél s alig egy hétre lett volna elegendő az a mennyiség). Természetes azonban, hogy a gyógyszerek ára az eladáskor sokkal magasabb volt; így pl. egyízben Bálint mesternek 2 font cinóbert küldenek 6 forint árban, holott a leltár szerint 3 font és 4 lat cinóberért csak egy forint 6 dénárt fizetett a gyógyszertár. A városi orvos és gyógyszerész csak akkor mehetett vidéki betegekhez, ha a tanács ebbe beleegyezett. Sokszor együtt mentek; így pl. 1550 február 12-én „ex commissione domini reverendissimi“ Kolozsvárra engedik a beteg Bethlen Farkashoz a városi orvost, a gyógyszerésszel együtt (dominum physicum et apothecarium). Ámde az is megesett, hogy az orvos igen előkelő uraktól is rövid úton megtagadta a látogatást. (1529.: „Eodem die [ápr. 30.] missus Petrus stipendiarius ad Megyesz, ut dicat domino episcopo, doctorem nolle ad dominum comitem Themesiensem iturum.“) A szegény betegek helyett sokszor a város fizette ki az orvos honoráriumát, vagy pedig kezelésük idejére ingyen szállást és pénzbeli segélyt is adott nekik (1570., 1572., u. o.) 698. 1547. Nők. — a) Batthyány Ferencné Bánffy Kata doktorkodásáról 1. Takáts, Mna 190. és köv. old. — b) Ugyanitt 250. és köv. old. Svetko- vics Kata hasonló funkcióiról, ki egy alkalommal veszett kutya-marta emberek gyógyítására fagyalbogarakat vagyis kőrisbogarakat (v. ö. MOE, II. 254., I. 359. stb.) másszor fülbaj ellen vörös olajat (melegen a fülbe öntve) és korssyát (?) ajánl, utóbbit szilvalében való beadás alakjában. — c) U. o.. 267. Petheő Benedekné (Devecseri Choron Frakszia) orvoslásairól: borjúmájvíz csúz ellen, stb. 699. 1548. Orvoshiány. Pozsony városának tanácsát kéri a község, hogy orvosról gondoskodjék. (Corp. Statut., IV. [2.] 90.) 700. 1548. és köv. Ispotályok Bazinban, Beregszászon, Nagyenyeden, Galgócon, Besztercebányán, Segesvárt, Selmecen, Tordán, Ungvárott, Veszprémben. (Lásd róluk: Egyháztört. Emi., V. 655., „Hospitale“ címszó alatt.) 701. 1549. Veneficium. — Zyzol János nagyszombati kapitány ellen vádat emelnek, „quod ipse cum uxore opera quarundam veneficarum seu incantatricum mulierum usus esset in re turpi“ (nincs megmondva, bogy mi volt az a res turpis?) A helytartótanács értesíti a királyt (I. Ferdinan- dot), hogy a vád alaptalan s a nagyszombati bíró gonosz indulatából ered. (Kiss: Helytt., 106.) 702. 1549. Domus scabiosorum. — „Domino iudici pro structura in domum (!) scabiosorum impensis dati flor. 8.“ (Hermanstädter Bürgermeisterrechnungen, 1549., 104. és 156. 1.)
